Nem vagyok orvos, a gyerekorvos tanácsait meghallgatom, elfogadom. Nem gondolom, hogy internetes keresőoldalak böngészésével nagyobb tudásom lenne, mint nekik a diplomájukkal és sok év tapasztalatukkal. Viszont nem először kerülök olyan helyzetbe, hogy két gyerekorvos véleménye totálisan ellenkező, ráadásul élesen kritizálják is a másik álláspontját. Én meg állok, és annyit tudok javasolni, hogy beszéljék meg egymással. Nyilván nem fogják. Pedig nagyon pocsék érzés szülőként, hogy próbálunk komoly, a gyerekünk egészségét érintő kérdésben jól dönteni, tájékozódni, és erre kapunk két olyan javaslatot, ami nem fér meg egymással. A döntést nekem kell meghoznom. Jelen esetben oltásokról van szó: adjunk-e bizonyos oltást, ha igen, mikor. A legrosszabb, hogy igazából egyik orvos sem tisztelt még meg azzal, hogy komolyabban kifejtse, miért helyezkedik arra az álláspontra, ami szerinte a kizárólagosan követendő. Kérdéseimre rövid válaszok érkeznek: hát mert így a jó, mert így is lehet, szerintem felesleges, maga tudja. Nem, nem tudom. Az oltások betegtájékoztatója sem segítség, én tényleg azért kérem ki a gyerekorvos véleményét, mert érdekel, mik a tapasztalatai: látott-e sok szövődményt, érezte-e, hogy csökkent az adott betegség előfordulása az oltások elterjedése óta. Azt is elfogadom, ha egy most elterjedő új oltásra azt javasolja, még várjunk vele, mert nem ismertek a hosszabb távú hatásai, az előfordulási gyakorisága a betegségnek pedig olyan kicsi, hogy kisebb kockázat elhalasztani az oltást. Csak legyen egy érvekkel alátámasztott álláspont, amit mérlegelhetek. A családban sok a mi gyerekeinkkel hasonló korú gyerkőc, az anyukák beszélgetéseiből pedig kiderül, hogy ahány orvos, annyiféle oltási rend és vélemény. Így legyen okos az ember. 

Van még az oltások mellett pár ilyen klasszikus kisgyerekes kérdés, ami állandó vita az orvosok és az anyukák közt. Véres harcok folynak kisbabás csoportokban arról, vajon kell-e tápszeres kiegészítés, jó-e az együttalvás, mikor kezdjük a hozzátáplálást (na és persze mivel, milyen sűrűn vezethetünk be új ételt, mi főzzünk vagy üvegeset adni is lehet?), milyen szabadon választható oltást adassunk be és mikor, le van-e maradva a mozgásban vagy csak kicsit lassab a fejlődése? A legrosszabb, hogy a szomszéd körzet védőnője is mást mond majd, mint a miénk, nem beszélve a másik településen élő rokon/barátnő gyerekorvosáról. Hiányolom az egységes, országos protokollokat, amik minden szülőnek ugyanolyan választ adnának ezekre a kérdésekre, ezzel segítve megannyi kétség eloszlatását. Nem baj, ha az évek során ez a protokoll változik, fejlődik, hiszen az orvostudomány is folyamatosan alakul. De akkor is megnyugtató lenne a babaváró csomagok közt kapni egy füzetet, amiben a korai lázcsillapítástól a mozgásfejlődésig sok tipikus kérdésre ott lenne a válasz, vagy a szülői döntéshez szükséges információk. Talán kevesebb lenne az aggódás, a felesleges orvoshoz rohangálás. Én biztos kevésbé érezném elveszettnek magam, és nem kattogna a fejemben annyiszor a kinek higgyek kérdés.