Köszönöm, köszönöm mindenkinek, aki aktívan vagy passzívan hozzájárult ahhoz, hogy akadályok nélkül teljesíthessem be női princípiumom!

Nem gátol már ebben hivatás vagy munka, napi ingázás, akták, ügyfelek, gondolkodás.

A diplomám ugyan egy kicsit zavar, mert a portörléskor plusz egy kacat, amit le kell törölgetni, de végül is belefér a napomba. Akár kétszer is. A színe  szép bordó, mint az őszi levelek kint, ha még egyszer valakit érdekelne, ez azt jelenti, hogy az egyik évfolyamelső voltam a jogi karon. Mondjuk latinul van írva, azt meg ugye ki érti már, talán ha same in English lenne, több hasznát vehetném. Az alakja hengeres, a gyerekek játszhatnak majd vele star warsosat (összeveszve azon, hogy most akkor fénykard vagy lézerkard), szóval mégis inkább megtartom.  Akár nekitámaszhatom a csekkeket, már ami nem online érkezik, egyedi lakberendezési tárgy. 

Külön köszönöm a társadalomnak, hogy nem hagyja magát megrontani olyan tévképzetekkel,  mint rugalmas munkavégzés, részmunkaidő, távmunka. Borzasztó lenne belegondolni, hogy ha a 21. századra beadták volna a derekukat ezeknek a démoni gondolatoknak, akkor hány kisgyerekes vagy vidéki tudna szabadabban munkát találni. De nem, szerencsére erről szó sincs.

Köszönöm, hogy lángoló szavakkal szónókolnak az egyenlőségről, egyenjogúságról, a nők emancipációjáról! Persze a gyakorlatba való átültetésig nem jutnak el, elég néhány sajnálkozó ténymegállapítás a nemi különbségekről, a nők rosszabb helyzetéről. Pár statisztikai adat érdekességképpen, hogy mekkora hátránnyal indul valaki pusztán amiatt, hogy nincs Y kromoszómája. Kis színesben pont megteszi egy pársoros érvelés arról, hogy mennyivel hatékonyabban dolgozik 6 órában egy kisgyerekes anya, mint mondjuk egy nikotinfüggő ötvenes férfi. Néhanapján egy kis infografikon, hogy a covid két éve alatt nem történt semmi tragédia attól, hogy nem lepukkant irodaházakban ücsörögtek emberek, hanem otthonról látták el napi feladataikat. Buksisimi, (le)sajnáló tekintetek, ennyi elég is lesz, mehetsz vissza a konyhába. Úgy is szeretsz sütni, nem?! Akkor meg? Én a helyedben örülnék, hogy nem kell korán kelnem.

Köszönöm, hogy családbarát országban élhetek! Hogy korlátlan időm lesz a családomra és a barátaimra, hiszen állást nem találok. Summa cum laude álláskereső. Milyen jól hangzik. Mondjuk kicsit fáj az önérzetemnek és az önbecsülésemnek, hogy ide jutottam, de önérzeteskedni ronda szokás, jobb hamar leszokni róla. 

Köszönöm a lehetőséget, hogy tanulhatok új szakmákat, hátha legalább a vállalkozások egy része eljutott lélekben és agyban 2022-be, és a tudást és az emberi értékeket nézi. 

Köszönöm, hogy nem kell rohannom reggelente a gyerekekkel az oviba, ráérünk nyugodtan megreggelizni, és még egy társasozás is belefér. Mondjuk ez így lenne akkor is, ha nem kéne ingáznom. Vagy ha dolgozhatnék 6 órában. Nézhetem a kedvenc sorozataimat angolul, hogy erősítsem az aktív nyelvtudásomat. Sőt, akár elkezdhetnék mandarinul is tanulni, úgyis baromira ráérek. Tiszta haszon.

Minden cinizmus nélkül köszönöm a családomnak, hogy támogatnak.