A kérdés már lassan 3 éve foglalkoztat, amikor a nagyfiunk miatt kezdtünk nézelődni. Az akkori helyzet röviden: óvópedagógushiány, fásult óvónők és dadusok, sok gyerek, régi épületek, érdektelen vezetőség, nulla tényleges alternatíva.

Volt lehetőségem a helyi magánovikat is közelebbről megfigyelni, akár baráti tapasztalat útján, akár úgy, hogy kötetlen programot biztosítottak, ami alatt remekül meg lehetett tapasztalni, hogyan is zajlik az átlagos működés, nem a nyílt napos csilli-villi szülőbájolás. 

Megnéztük a hozzánk nagyon közel eső állami intézményt is, meghallgattuk az ismerősök élményeit. Volt olyan csoport, ahonnan a gyerek - és vele egyetértésben mi is - kb. 10 másodperc után fordult ki, hogy itt nem jó. Megdöbbentő volt látni, hogy voltak olyan óvónők, akik a nyílt nap kedvéért sem akartam kedvesnek és gondoskodónak látszani, egyikük kurtán odavakkantotta, hogy ő már csak a nyugdíjat várja.

Összességében az volt a tapasztalatunk, hogy a magánovi annyiban más, hogy kicsivel kevesebb gyerekre vigyáz kevés ember, sok pénzért. Megdöbbentő élmény volt látni, hogy a hangoskodó 3 évest kizárták a folyosóra a tornateremből, majd felé se néztek percekig. Mivel ekkor a nagyjából bárki által látogatható program is ment, senki nem vette volna észre, ha a kisfiút valaki elviszi. Mindezt havi 150.000+étkeztetésért. Na ne.

Találtunk egy csoportot, ahol elégedettek voltunk az óvónőkkel, a gyerek is jól érezte magát, sőt, jó ismerősök is ide készültek hozni a saját gyereküket.

A helyzet azóta semmivel sem jobb, de legalább sokkal rosszabb. És már két gyerekkel veszünk részt a játékban.

A beiratkozás óta várom a hírekben, mikor vallják be végre az igazat, hogy bocsi, de nincs tovább állami ovi. Nincs ember, nem is lesz, aki működtesse. A csoportok sorra zárnak be, ahogy a nyugdíjazást kibekkelők is kiesnek a rendszerből, a tehetségesebbek pedig inkább elmennek magánszektorba vagy szakmát váltanak. Amit meg is értek: a felelősség és a fizetés sajnos fordítottan arányos.

Apránként puhulnak a szabályok: korábban két óvópedagógus kellett, most már elég csak délelőtt. Majd lassan elég lesz intézményenként egy, és 2-3 csoportonként 2. Felvigyázónak meg jók lesznek a dadusok, a gondnok bácsi, esetleg a takarítók, mert ők úgyis ott vannak, szóval adja magát. Meg őket lehet minimálbéren is tartani, hiszen nem kell szakirányú végzettség, meg olyan úri huncutságok, mint egyetemi végzettség

Az a szülőkön kívül senkit nem izgat látszólag, hogy a gyerekek semmilyen nevelést vagy fejlesztést nem kapnak az óvodai 3 évük alatt. Szülői értekezlet a covidra hivatkozással nincs, fogadóóra, ahol elbeszélgethetnánk arról, mit látnak szakértő szemek a gyereken: jól be tud illeszkedni, szükséges valamiben terápia és felzárkóztatás, nos, szintén nincs. A szeptemberben iskolát kezdők szülei esetleg kapnak egy kurta mondatot, hogy kéne vinni a gyereket, mert ez így kevés lesz az erőltetett tanmenethez. Persze magánban kell megoldani, kapacitás az oviban erre sincs.

Összességében tehát az óvoda mint köznevelési intézmény elvesztette nevelési intézmény jellegét valahol menet közben. Maradt a rossz minőségű felügyelet. Már amennyiben annak nevezhetjük, hogy délután félájultan, betört fejjel veszem át a gyereket, és a jelen lévő 5 ott dolgozó sem tudja, mi is történt valójában. A covidra hivatkozással nem mehetünk az épületbe sem reggel, sem délután, ami miatt a gyereknek elveszett a kesztyűje (valahol a bejárati ajtó és a csoportszoba közti 20 méteren...rejtélyes), rendre kifordítva és fordítva félig felvett ruhákban kapjuk meg a 3 éves gyereket. A legalja számomra, mikor már levelet is írtam, az volt, hogy a friss ovis háromévesemet szinte minden alkalommal kipirosodott fenékkel és kakimaszatos nadrággal engedték haza. A gyerekek azt mondták, nem kapnak segítséget a mosdóban, megoldják egyedül. Értem az emberhiányt, az odafigyelés hiányát azonban ez nem magyarázza. Nincs a csoportban sok kicsi, és nem töltik az egész napot a wc-n, nem hiszem el, hogy minden nap olyan fontos elfoglaltsága volt minden felnőttnek, hogy nem tudták a gyerekemet segíteni. Érdekes módon a levél óta a probléma megszűnt.

Lehet, hogy hatékonyabb is lenne bezárni az ovikat, a munkáltatóknak odaadni egy kisebb összeget, amivel a munkahelyen vagy ahhoz közel biztosítják a gyerekek napközbeni felügyeletét és étkeztetését. Szerintem olcsóbban megúsznánk, jobbak lennének a körülmények, még az is lehet, hogy ide sikerülne óvópedagógusokat felvenni, és ténylegesen nevelő munkát végezni.

A közoktatás bugyraiba alászállást még elképzelni sem mertem eddig, de lassan sort kell keríteni rá, Persze lehet, hogy inkább házitanítót kéne fogadni melléjük, ha azt szeretnénk, hogy hasznos tudást szerezzenek.