Azt szeretném az elején leszögezni, hogy a férjem tényleg partnerként vesz részt a családi életünkben, szó nélkül megcsinál egy csomó dolgot (mosogat, mosogatógépet pakol, fürdet, altat, öltöztet, pelenkát cserél). De. Mert van de. Vannak olyan háztartási feladatok, amik valahogy sehogy nem akarnak kikerülni a hatáskörömből. Pedig próbálkozom. Ezek miatt az alábbi nemesi címek tulajdonosának érzem magam.

1. A zoknipárosítást felszentelt papnője

Igazából lehetnék szárazruha-beszedési manager is, mert nemcsak a zoknikat, de minden beszáradt ruhát én szedek le és rakok el a megfelelő helyre (vasalatlan-szekrény-gyerekszoba háromszögben kell csak mozogni). Voltak kísérleteim az elmúlt 5 évben arra, hogy néha életem párja is beszálljon ebbe a bizniszbe, de csak pár alkalommal jutott el a leszedésig. A ruhák viszont soha, de soha nem kerültek be a helyükre. Biztos az Y kromoszómában van valami pakolásgátló funkció. A rekord 3 hét volt, amíg elnéztem, hogy a kupac összehajtott ruha vajon besétál-e a szekrénybe, vagy örökre a kanapé karfáján fog heverni. 

2. A bevásárlólisták őrzője

Nem tudom, hogy miért, de a családunkban szétnézve ez valami bevett dolog, vagy karmikus feladat, nem tudom. Mindenesetre bevásárlólistát is csak a nők írhatnak, esetünkben ugye én. Már ha tovább akarok menni a sör és rágcsa tételeken, mert ezeket sikerül leírnia a férjemnek, ha megkérem, hogy írjon listát. Bevallom, néha teher, hogy mindig nekem kell naprakésznek lenni, hogy a hirtelen jött most azonnal menjünk a boltba terveknél legyen egy listánk, ami alapján nem felejtünk el semmi fontosat, és nem céltalanul lődörgünk a boltban. Pedig ki van ám készítve a hűtőre a papír, mellette a ceruza, megkértem sokszor, hogy ha észleli, hogy valami alap dolog kifogyott, írja fel. Bízom benne, hogy legalább ezen a téren áttörést tudok majd elérni. A zöldség-gyümölcs-kenyér rendelést amúgy is én intézem, úgyhogy nagy segítség lenne, ha legalább a többi dologban megoszlana a feladat, hogy ne azzal érjünk haza, hogy na, ezt is elfelejtettük.

3. A gyerekpizsamák kikészítésének mestere

Ha nem készítem oda fürdés előtt a pizsamákat, akkor a férjem csak a vízből kiemelés pillanatában fogja ezt észlelni, és 10 percig pucér gyerekek rohangálnak mindenfelé, jobb esetben nem lepisilve semmit. Nálam megvan a rutin, hogy kipakolom a törölközőket, pizsamákat, kádat kisikálom, aztán engedem a vizet. 

Nem nagy dolgok ezek, mégis a napi feladatokat megdobják 30-40 perccel, ami azért már nem kevés. És mentálisan néha igenis marhára fárasztó, hogy az óvodai dolgok mellett még ezek is csak rám hárulnak. A főzés, vasalás, ovis cuccok kikészítése mellett. Az utazásokhoz a pakolásról (akár bepakolás, akár kipakolás) már nem is beszélve. És most még nem dolgozom, tehát több az időm ezekre. A sokszori kérés valamiért hatástalan, pedig tényleg csomó mindenben megvan a munkamegosztás, automatikusan működik is. De ezekben valahogy nem. 

Az írás közben szünetet tartottam, mert lejárt egy mosás. És ez adta még a kiegészítéshez az ötletet. A mosásba tett ruhák kizsebelése. Na nem a gyerekeké, meg az enyém, azt intézem én. Hanem kizárólag a saját ruhái. A héten 3 mosásból 3x volt tiszta zsebkendőcafadék az összes ruha. Idegesít. És nem, nem fogom átvenni egy felnőtt, értelmes férfitól ezt a feladatot, mert nem vagyok hajlandó asszisztálni ehhez. Inkább elmondom kétezerszer, hogy tegye meg. Tiszteljen meg azzal, hogy nem teszi tönkre a munkámat, és nem csinál extra porszívózást azzal, hogy nem képes egy félperces műveletre. 

Komolyan érdekelne bármilyen javaslat v agy bevált gyakorlat, hogy ahol ezek a feladatok is egyenlően oszlanak meg a két partner közt, ott vajon mi hozta az áttörést?