A legutóbbi csónakfejűségről szóló bejegyzésben említettem, hogy a kisebbik fiunknál is sajnos szükséges az idegsebészeti konzultáció, mivel nem nő a fejkörméret és a kutacsa is idő előtt záródott. Az idegsebész kérte, hogy a konzultációra vigyünk szemfenék-vizsgálatról eredményt, valamint röntgent.

Magánrendelésre kértünk időpontot, mert a környékünkön gyerekszemészeti rendelés máshogy nem érhető el. Úgy gondoltam, hogy majd' 18.000 forintos díj mellé kapok egy pontos kezdést, valamint hozzáértést. Tévedtem. 10.30-kor még ott tartottunk, hogy talán már csak egy gyerek megy be előttünk, aztán az addigra már hulla fáradt babánk következik. A 9.45-ös érkezésünk óta már kétszer kellett bemennem az asszisztenshez, és kínosan hosszú magyarázkodást kellett előadnom, hogy mit is keresünk mi itt. Ezen a szemészeten voltunk júliusban egy kötőhártya gyulladás miatt, ekkor nem kértek semmi különösebb kórelőzményt. Az asszisztens most felháborodva kérdezte, miért nem beszéltem én akkor a csónakfejűségről. Mondtam, hogy tán mert egy szemgyulladásnál totálisan irreleváns, másrészt akkor még volt kutacs is, meg a feje is nőtt a gyereknek. Ezt elfogadta. De nem ez volt a legproblémásabb rész, hanem az, hogy a hölgy sosem hallott a csontosodási zavarokról, a hamarabb záródó varratokról. Egy idő után kezdtem azt érezni, hogy a kutacs szót is most hallja először. Így szépen el kellett magyaráznom, hogy bizony vannak ilyen problémák a világon, és a szemfenék vizsgálata kimutathatja az esetleges koponyaűri nyomásfokozódást. Miközben egy ujjal gépelt, nagyon lelkes hallgatóság volt, sajnálkozott, megdöbbent, visszakérdezett. Visszakérdezett például arra, hogy írják a percentilis szót, ez mit is jelent. Megkérdezte, hogy akkor most ezt a betegséget hogy is hívják, végül maradtunk a csontosodási zavarnál. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha a scaphocephalia szót akartam volna leíratni vele. Miután 10 perc alatt leírt 3 sort, rájött, hogy tele van helyesírási hibákkal és elütésekkel az egész, így ezt nekiállt javítani. Kimehettem nagy nehezen, de visszahívott, ugyanis rájött, hogy elfelejtette megkérdezni, van-e a szülőknek és rokonoknak valamilyen szemészeti problémájuk. Javasoltam, hogy másolja be a nagyfiunk adatlapjáról, de pár téves kattintás után mindketten beláttuk, hogy még mindig az a gyorsabb, ha a hölgy gépel. Kaptam egy leszúrást, amiért csak a férjem és a magam rövidlátóságát jeleztem, és nem tértem ki egyéb, távolabbi felmenők összes előforduló szemészeti problémájára, beleértve a dédnagymamám szemüvegének dioptriáját is. Gondolom ezzel a buzgalommal akarta kompenzálni korábbi tudatlanságát, de kicsit röhejes volt ez a túlrészletezés. Megjegyzem, a rövidlátásnak jelen esetben sajnos sok jelentősége nem volt, mivel a nyomásfokozódás kiváltója a nem táguló koponyacsont agyra gyakorolt hatása. 

Reméltem, hogy a szemész szakorvos ennél jobban képben lesz. Nos nem igazán, de legalább gyorsan és bababarátan megvolt a vizsgálat. És sokkal rövidebb magyarázatokkal is megértette a helyzetet.

A vizsgálat végén hazafelé elgondolkoztam, hogy mennyire normális az, hogy egy szemész abszolút nem hallott még ezekről az esetekről, holott az általam ismert csontosodási zavarral küzdő gyermekek nagy részénél kérnek ilyen vizsgálatot, tehát nem kéne ennyire újdonságként hatnia az információnak. Eléggé elszomorítónak tartom, hogy sem a gyerekorvosunk (a röntgenre a beutalót én diktáltam, mivel neki nem sok fogalma volt, mit kéne írnia), sem az egyéb szakorvosok nincsenek tisztában ezekkel a problémákkal, így nem sok segítséget várhatunk mi, szülők. És nem azt várom, hogy egy teljesen más szakirányban praktizáló orvos tudjon erről a betegségről, de azok a szakorvosok, akiknek a praxisa bizony kapcsolódik hozzá, ott úgy gondolom, szükséges lenne egy továbbképzésre a témáról. Az egészségügy más területén is sajnálattal tapasztalom, hogy az egyes szakterületek mintha hermetikusan el lennének zárva egymástól, pedig a testünk nem egymástól teljesen független részekből áll. Bízom benne, hogy rövidtávon várható változás e téren, és több szülő kap majd tényleges segítséget és útmutatást, mert ez a sötétben tapogatózás nem kellemes dolog.