Családi házas övezetben lakunk, ahol a szomszédságban sokaknak van macskája vagy kutyája. Állattartási kultúrájuk viszont nincs. Két kisgyerek mellett tudatos döntés volt a részünkről (főleg a részemről), hogy még nem vágunk bele a kutyázásba. Aki komolyan veszi az állattartást, az felfogja, hogy ez mennyi melóval és kényelmetlenséggel jár, és ha ezeket a pluszmunkákat nincs kedve megcsinálni minden nap, akkor inkább nem vág bele a projektbe. Vagy, mint ahogy azt pár szomszédunk teszi, megvesz 1-2-3-4 állatot, aztán kinevezi a szomszédok kertjét alomnak, meg pihenőhelynek. Minden nap, hacsak nincs extrán rossz idő, kimegyünk a kertbe a fiúkkal, és van, hogy inkább nekivágunk a játszóterezésnek és sétának, mert felfordul a gyomrom, hogy a kert tele van macskasz@rral. Nincs lehetőségem rá, hogy mindkét fiúnál kellő időben észleljem, ha épp átgázolni készülnek egy hatalmas kupacon. A kicsi ráadásul teszi mindezt négykézláb. És nem, nem szeretném én takarítani a piszkot a kedves szomszédaim állatai után, mert nem az én dolgom. Tudom, hogy rengetegen erre csípőből rávágják, hogy akko'nekőtözzé'kertesbe,te,panelszökevény! Én viszont azt gondolom, hogy mint ahogy társasháznál és panelnál sem dobálom be például másokhoz a szemetemet, a kakis pelenkákat sem gyűjtöm mások bejárati ajtajának küszöbén, sem előkertjében, úgy igenis elvárhatom a jószomszédi viszony és felelős állattartás mellett, hogy a kedves gazdák figyeljenek az állatukra. És szoktassák őket alomra, vagy a SAJÁT kertjük egy pontját jelöljék ki a kutyának, hogy oda piszkítson. Ami lehetőleg ne a szomszéd bejárati ajtajához legközelebb eső rész legyen, mert a 40 fokos hőségben rpthadó kutyapiszok átterjengő szaga (3 méteres távolság van kb. a bejárat és a kerítés ezen pontja közt) bőven kimeríti a szomszédok zavarását. És azt is megértem, hogy a macskák nagyon szabad lelkek, akik jönnek-mennek, de amikor az én kertemet túrja szét, mert egész nap ott fetreng, akkor azért úgy gondolom, hogy van felelőssége a tulajdonosának abban, hogy az az állat soha nincs otthon. 

Az egyik remek állatbarát szomszéddal beszéltünk is erről, hogy a kisebb kutya méretű macskájuk állandóan nálunk fetreng, széttúrja a kertet, odapiszkít, zavaró. A válasza az volt, hogy akkor rúgjunk bele nyugodtan. Gratulálok, ezzel a felfogással érdemes állatot tartania. Probléma megoldva, én vagyok a hibás, ha nem rugdalom az ő macskáját,mert akkor biztos elmenne a kedve a nálunk lebzseléstől. Ugyanő, akinek két kutyája és további 2 macskája van egy zsebkendőnyi kertben. Sajnálom az állatokat is, és magunkat is, amiért megnyertük ezt a szomszédságot. 

A másik macskás szomszéd pedig nemes egyszerűséggel közölte velem egy verőfényes nyári napon, hogy kiszedett egy darabot a kerítésünkből, mert úgy könnyebben jár át a macskájuk, akit most nemrég vettek. Mert hát kell neki a felfedezés. Aha, értem...mikor finoman jeleztem, hogy a két kisgyerek mellé nem véletlenül nem vettünk macskát, és nem is akarunk venni továbbra sem, akkor minden állattartó jolly joker válaszát nyomta be, amitől amúgy agyvérzést kapok: jaj, hát de ez a cica nagyon szereti a gyerekeket, nem bánt. Nem érdekel, teszek rá, milyen a lelkivilága a macskának. Nem akarom, hogy a gyerek macskakakát egyen, macskaszőrt tépkedjen és tele legyen karmolásokkal, mert Cirmike azért mégse szerette, ahogy egy 8 hónapos gyerek akart játszani vele. Hagy döntsem már el én, hogy akarok-e állandó állati jelenlétet a kertemben. És nem, nem örömmel hajkurászom ki a garázsunkból, meg a házból, mert besurrant a gyerekkel együtt. És nem vagyok híve annak, hogy bántsak egy állatot, de néha nehéz megállnom, hogy ne csapjak rá a seprűvel, és ne kergessem hazáig. De ezeknek a meccseknek a megvívása nem az én feladatom lenne, hanem a kedves gazdáé. Akinek persze kényelmesebb így. 

Nem tartom normálisnak azt, hogy kb. minden második háznál van kutya, macska, viszont olyanból nagyon kevés van, aki idomított, kutyaiskolába járt, rendes körülmények közt tartják. Ijesztő és tarthatatlan, hogy minden nap 5-10 kóbor (jaj, bocsánat, önsétáltató...) kutyával találkozik az ember, nem egy közülük harci kutya, akinek a támadása ellen még csak védekezni se tudnék. Nem hiszem el, hogy jó irány az, hogy a gyerekem fél a járdán motorozni, mert 100 méteren van 3 olyan medve méretű kutya, ami veszett módon ugat és támad, ha elhaladunk a kapu előtt. Ráadásul az egyik simán félig kijön a kerítés mögül, szóval ha kicsit közelebb halad el valaki, simán megharapja. Éjszaka is zeng a ház a szomszédos kutyák idegbajos vonyításától és ugatásától, mert az utcán elsétáló bármilyen élőlényre ez a reakciójuk. Nem hinném, hogy ennek így kell lennie. Jó lenne, ha a kötelező chip és oltás mellett lenne kötelező kutyaiskola, előzetes felmérés, hogy milyen körülmények közt tartanák az állatot, és komoly engedélyezési eljáráshoz lenne kötve az állattartás. Mert ez komolyabb felelősség annál, minthogy bárkinek joga van ahhoz, hogy kutya/macska legyen a portáján. És persze nagyon kellene, hogy fejben felnőjenek ehhez az embertársaink is, és az állatokat nem tárgyként kezelnék, ami olcsóbb, mint a riasztó vagy jobb mint egy komposztáló.

Addig is lehet, hogy meghirdetem a szomszédoknál, hogy reggel 7-kor lehet jönni a kertbe takarítani az állatuk végtermékét.