Van egy hihetetlenül jól evő kétéves gyerekünk, akinek tényleg öröm főzni. Megeszi a spenótot, imádja a párolt zöldséget, a halat, az édeskrumplit, jöhet a zöldség és a gyümölcs is.

De mostani bejegyzés ihletője nem ő, hanem a problémásabb bátyja. Kicsinek ő is jobban evett, de az évek és az óvoda nem éppen javított a finnyásságán. Mondjuk egy rossz szavam nincs, mi is válogatósak voltunk, és vagyunk is. Ma már talán kevésbé.

Szóval, íme az elmúlt évek kulináris gyöngyszemeiből összeválogatott gourmet menü:

Előétel: gumicukor, de csak piros, rózsaszín és narancssárga, mert a sárga és a fehér nem finom, a zöld meg mert csak.

Főétel: mézes kenyér csirkesonkával, a tetején mosolygós ketchup és majonéz díszítéssel (a séf ajánlása szerint a sonkáról le kell nyalni a díszítést, majd páros napokon elhajítani a sonkát, páratlan napokon viszont elfogyasztható az is). Amíg a pincér épp hátat fordít, titokban az üres tányérba nyomjunk még ketchupot és majonézt, majd nyalogassuk ki! Alkalmanként kérjünk hozzá paprikát vagy uborkát, de soha ne azt, amelyik épp van otthon, és amit legutóbb hajlandóak voltunk megenni. Az uborkát csak héj nélkül, karikázva!

Desszert: csoki. De nem lehet "ropogós", "túl csokis", "nem finom". 

Már megtanultam elengedni az egészséges menü eszményképét és szemrebbenés nélkül kicserélem pirtósra vagy rántottára a főfogást. A csoki helyett szerencsére vevők a gyümölcspürére (cukormentes, adalékmentes) és a gyümölcsre is, de azért résen kell lenni, mert ha tehetnék, nyugodt szívvel élnének pizzán és csokin.