Ebben a posztban a páros színtanácsadásos élményünket meséljük el.

Gyogyó: Ikrek vagyunk, azonos hajszínnel, és azt hittük, azonos bőrszínnel is: sötét haj, hófehér bőr, csodásan kéklő karikák a szemünk alatt. A színtipusnál pedig ezek a döntő szempontok. De valahogy mégsem azonos színek tetszettek, a ruhatárunk teljesen más színekben pompázott, sosem éreztük magunkénak a másik kedvenc színes ruhadarabjait, nem voltunk sose azok ,akik átjárnak egymás szekrényébe egy kis gardróbújításért. Nemrég elmentünk egy páros színtanácsadásra, amit egy volt osztálytársnőnk tartott. Bevallom, már jó ideje követtem a közösségi oldalon a bejegyzéseit, érdekes cikkek és képösszeállítások voltak: színpszichológia, a színtípusok legfőbb jellemzői, de bennem volt némi szkepszis, hogy vajon nem érzi-e ezt zsigerből valaki, ha áll a próbafülkében, hogy márpedig nekem ez a szín jó, az meg nem. A majdnem 3 órás, nosztalgiával, sztorizgatással fűszerezett program után azt mondom, hogy nagyot tévedtem, tényleg teljesen más volt így látni magunkon az egyes alapszíneket és azok árnyalatait. 

Lehet kérni egyéni vagy páros színtanácsadást is, mi közös programként vágtunk bele, szerintem ez egy jó felállás lehet testvéreknek, anya-lánya párosoknak, barátnőknek. Az elején a színtanácsadó ismerteti röviden a négy színtípust, azok főbb jellemzőit, majd megkérdezi, hogy mi mit gondolunk magunkról, milyen színeket szeretünk, mi az amit nagyon nem szeretünk, a hétköznapokban hogyan öltözünk/sminkelünk. Ezután lehet választani a színtípusok színpalletái közül, hogy melyiket érezzük leginkább magunkénak. Én az élénk tél vagy más néven tél-tavasz típust választottam, sok szép kékkel, élénk, hideg színekkel. Beigazolódott a végén, hogy beletrafáltam, tényleg ebbe a színtípusba tartozom.

Alapvetően a kék a kedvenc színem, annak lényegében majdnem minden árnyalata (a bilikék nagyon nem), ezen túl nem túl nagy színválasztékkal dolgozom, inkább a fekete-fehér dolgok dominálnak a szekrényemben, meg van pár nude dolgom. Ami kilógott ebből, az egy fekete-piros ruha volt, ebben meglepően magabiztosnak és csinosnak éreztem magam mindig. Illetve volt egy türkiz ruhám, azt is mindig szerettem. A színkendőzés után kiderült, hogy ez nem véletlen, ezek a színek jól illenek hozzám. Másik irányban a barna színt tudtam megjelölni, ami sehogy nem tetszik magamon, egy ilyen nadrágom volt, sosem hordtam, borzalmasan éreztem magam benne. Nos ezt is igazolták a színkendők, én és a barna szín egyik árnyalata sem passzolunk egymáshoz. Szerencsére nem volt olyan élményem, hogy egy nagyon favorit színt inkább el kéne felejtenem, úgyhogy nem kell alapvető ruhatárcserében gondolkodnom. Nagyon jó tippeket adott a színtanácsadó arra is, hogy a nem teljesen jó, ám kedvelt színeket hogyan kombináljuk a hozzánk illő színekkel úgy, hogy jó összhangot kapjunk. Tényleg egyértelműen látszott a tükörben, ahová fehérrel letakart hajjal és ruhával kell leülni, hogy melyik színtől ragyog fel az ember szeme, és kezd el élni az arca. És melyek azok, amik csak kioltják a szem csillogását, rosszabb esetben pedig beszürkítik a bőröm. 

Volt pár olyan árnyalat (zöld, sárga, fukszia), amelyek megleptek, nem gondoltam volna, hogy jól fognak állni. Ezekkel majd lelkesen kísérletezek, ha bővítenem vagy cserélnem kell a ruhatáramat.

Összességében egy nagyon jó hangulatú program volt, tényleg jó szívvel ajánlom másnak is. Jó ötleteket lehet kapni arról, hogy miben érdemes például állásinterjúra mennünk, hogy azt üzenjük, komoly, megbízható emberek vagyunk. Vagy éppen randin mi lenne a legelőnyösebb szín akár sminkben, akár ruhában.

Na de át is adom a szót Bogyónak, aki a látszat ellenére mégsem ugyanolyan tónusú bőrt örökölt, mint én.

Nem, Bogyó arca csodálatosan tud sárgulni, biztosan azért, mert tél-ősz, és a levelekhez hasonlóan változtatja a színét. Egy rövid mondat erejéig szeretném én is megjegyezni, hogy érdekes volt nagyon a tanácsadás, köszönöm szépen, hogy a rám gondolt Gyogyó (mert volna másra, hah...).

Én is beletrafáltam a saját típusomba, a palettáról nekem ennek a színei tetszettek a legjobban, kedvenc színeim a sötét, nagyon mély bordó és a lila, meg a nem is színnek számító fekete. Mivel ezek a tél-ősz palettán szerepeltek, mondtam, hogy ha egyet lehetne választani, akkor én ez szeretnék lenni.

Nagyon különös érzés ülni és figyelni, mit tud művelni egy-egy színes kendő az arc közelében a szememmel, arcbőrömmel, meg a hangulatommal is. Vannak olyan színek, amik olyan szinten sárgítják az arcomat, hogy szinte betegnek nézek ki bennük, van, ami csak tompít. Egy kicsit irigylem Gyogyót, mert szerintem a szürkülés egy fokkal kevésbé mutat rosszul az ember arcán, mint a sárgulás, de ez van, cserébe nem kell lemondanom a feketéről és a bordóról.

Összességében eddig is a színtípusomnak megfelelő ruhák voltak többségben a szekrényemben, de azért fájó volt nézni, hogy a szép, szintén nagy kedvencemnek számító pasztell rózsaszín és barackszín mennyire nem áll jól, a fáradt mályva meg végképp.

Én is csak ajánlani tudom ezt a tanácsadást azoknak, akiket érdekel az, hogy milyen színek állnak nekik igazán jól, és szeretnék a ruhatárukat tudatosabban felépíteni, hogy ne legyen tele a fiók olyan ruhákkal, amik sosem lesznek felvéve, mert bár a boltban a próbababán szépnek tűntek, de valahogy mégsem jön el soha az a nap, amikor fel is venné őket.

Én azért megtartottam azt a néhány, szívemhez nőtt pasztell darabot, csak tudom, hogy "kell" melléjük egy jó kontrasztos fekete/sötétkék ruhadarab, ami kiegyensúlyozza a szettet.

A színtanácsadás eredményének másik pozitív hozadéka, hogy egy újabb érvvel tudjuk alátámasztani azt az állításunkat, hogy nem is hasonlítunk annyira!