1. Napi 2 óra alvással emberként funkcionálni

Igen, ez az első, és a számomra legnagyobb teljesítménye minden kisgyerekes anyukának (és azon apukáknak, akik nem alszanak vígan a síró csecsemőtől függetlenül). Sok cikk született már a témáról, hpgy az alvásmegvonás kínzás, hogy meddig lehet bírni alvás nélkül, milyen káros hatása van a minőségi alvás hiányának. Jelentem, lassan 4 éve nem aludtam egybefüggően 6 órát (volt pár nap, mikor sikerült 5-t, akkor azt éreztem, hogy egyhetes wellnessprogramon voltam), ennek ellenére élek. Úgy gondolom, még az elmém sem bomlott meg túlzottan, bár a memóriám és koncentrálóképességem érezhetően kopott az évek alatt. Azokon a napokon is képes vagyok menedzselni a két gyerek programját, mikor fogzás vagy betegség miatt 20 percenként ébred a kicsi, és az összesített alvásmennyiség nem éri el a 3 órát. Úgyhogy ne ijedjen meg senki, aki még gyerekvállalás előtt áll, abszolút túlélhető ez a pár év. 

Persze ehhez hozzátartozik, hogy napközben voltak pótalvásaim, mikor a gyerkőcök szinkronban aludtak, én is ledőltem.

2. Naponta 10x elénekelni ugyanazt a dalt

A legtöbb kisgyerekes szülőnek megvan Az altató dal, amire a csemeték szépen, lehetőleg minél gyorsabban álomba szenderülnek. Nálunk a második fiunk igényelte az éneklést, a nagy a csendes babakocsis tologatás módszerét választotta. Az altatónk pedig Weöres Sándor klasszikusa, a Bóbita. Biztos vagyok benne, hogy már mindhárom szomszéd kívülről fújja, ugyanis délben indul a menetrend szerinti Bóbita járat az udvaron. A legsikeresebb altatásokkor elég 3x elénekelnem, de volt már, hogy 20 percen át dalolásztam. Nincs jó hangom, úgyhogy ezúton is elnézést kérek a szomszédoktól, akik naponta élvezik a koncertjeimet.

3. Más ember fürdővizében fürdeni

Na jó, igazából a tesómmal kicsiként együtt fürödtünk, de amióta a gyerekek megvannak, az ő vizükben vagy én vagy a férjem még lefürdünk. A babapisi bőrfiatalító hatásáról remélem, hogy majd születnek tudományos cikkek. Ez a rituálém lassan majd kikopik, pláne a homokozási szezonban, mivel annyi üledék van a fürdővizükben, amitől biztosan nem leszek tisztább. 

4. Más által megkezdett ételt megenni

Elég híresen finnyásak voltunk a tesómmal, nem ittunk egymás poharából, nem ettünk egymás ételéből, nem ettük meg a másik maradékát ("harapott, nem kell!". Ma már szemrebbenés nélkül eszek meg egy félig elcsócsált babapiskótát, rutinszerűen úgy tervezem az ebédemet, hogy megvárom a kicsi maradékát, aztán szükség esetén még kipótolom az adagot. Persze van az a szint, amit semmi pénzért nem vennék a számba, de a gyerekkori énem biztos elborzadna azon, mennyi harapott ételt eszem.

5. Szőrös lábbal utcára menni

Tiniként akár egy szál szőr látványa is depresszióba sodort, kínosan éreztem magam egész nap, mondván, hogy biztos mindenki azt nézi, hogy szőrös a lábam. Bezzeg a szülések óta a 3 napja borotváltam pont az az állapot, amivel vígan kimegyek, akár még sortban is. Mert tudom, hogy úgyse nézi senki, ha meg nézi, az sem zavar. Ezért a lazulásért nagyon hálás vagyok, sok felesleges szorongástól kíméltem volna meg magam, ha előbb tudaosítom, hogy ezek a dolgok csak engem zavarnak.

A sor persze még bőven folytatható lenne, mert nemcsak a babavárás a másállapot, hanem az egész anyaság is. Olyan rejtett szupererők törnek felszínre, hogy az ember csak ámul.