Friss falusi levegő
Még csak most indul be igazán a fűtési szezon, de már most rosszul vagyok az utcában velünk szemben lévő ház kéményéből feltörő sűrű, zöldes-feketés fojtogató füsttől.
Mikor még nem voltak meg a fiúk, akkor sem rajongtam érte, hogy novembertől olyan bűzben kellett sétálni, hogy a megállóig tartó 10 perc alatt a hajam és a ruháim is olyan szagúak lettek, mintha füstölőben aludtam volna.
Mióta azonban megszülettek a srácok, ráadásul a kisebbik egy 8 hetesen összeszedett RSV fertőzés miatt hajlamos a fulladásra, kifejezetten mérges vagyok erre a jelenségre. És gyorsan leszögezném, nem arról van szó, hogy anyagi erőforrások híján azzal fűtenek, amit találnak. Hanem arról, hogy a munkájuk során megmaradt hulladékokat használják tüzelőnek, mert olcsóbb így, meg nem kell a hulladék elhelyezésével is bajlódni. Az meg ugye kit érdekel, hogy mennyire megdobja a légszennyezést, hogy mennyire ártalmas ez mindenkire, aki belélegzi (festett, lakkozott bútorlapok, gumiabroncs égetése).Minden nap szoktunk sétálni, igénylik a gyerekek és én is. De nem szívesen teszem ezt meg, ha térdig gázolunk a gomolygó füstben. Elszomorító, hogy a XXI. században, a káros hatások ismeretében, egy abszolút nem szegény városban is ez egy állandó probléma ősztől tavaszig. Bízom benne, hogy egyszer, a közeli jövőben mindenki felfogja, hogy ez mennyire káros és rossz szokás, és a friss falusi levegő fogalma nem egy ironikus kifejezés lesz.
