Költői a kérdés, hiszen jogszabály nem tiltja. Sem etikai előírás. Sem felvételi követelmény nem zárja ki, hogy valaki dohányzóként óvópedagógus lehessen. Ha nem tud tiszta hangon énekelni, akkor nem lehet az. Ha nem profi valamilyen hangszeren, szintén nem. Ha láncdohányos, az nem gond.

Vagyis szerintem igen, ugyanis úgy gondolom, hogy nikotinéhséggel küzdve nem lehet 25-30 kisgyereket türelemmel kezelni. Az egyetemen az egyik szemináriumvezetőnk volt nagy bagós, tudtuk, hogy nála nem lesz soha 90 perces óra. Nagyjából a 60. percnél kezdte a rituálét: először csak babrálta a felső inggombját, egyre sűrűbben. Mikor már köhécselés is társult ehhez a mozdulatsorhoz, tudtuk, hogy 2-3 percen belül vége az órának. Ennyit bírt ki ugyanis cigi nélkül. Pedig felnőtt embereknek tartott órát, általa kedvelt témában. Nem volt olyan stresszes helyzet, mint mondjuk egy kettős fronthatáskor 25 gyereket koordinálni egy szobában. Szerintem. Így tehát nem tudom, hogy zajlik egy dohányzó óvónő napja. 60 percenként szünetet tart? Bocs gyerekek, oldjátok meg? Vagy akkor a dadus oldjon meg mindent? Aki remélhetőleg nem dohányzik, vagy nem akkor akar, mikor ő. Arról a hozadékról már nem is beszélek, hogy nem szeretem én sem, ha valaki füsttől bűzlik, a keze, a szája, a haja, mindene árasztja a cigifüst szagát. A gondolatra, hogy ezzel a kézzel osztja a gyümölcsöt, a hideg kiráz.

Nagy a pedagógushiány, így nyilván nem most vezetik majd be a korlátozást, de ettől függetlenül nem örülök neki, mikor az óvodánk mellett elhaladva látom a csapatban dohányzó dolgozókat. Legyenek akár konyhai dolgozók, akár dadusok, akár óvópedagógusok. Kevésbé -nem, igazából abszolút nem - zavarna, ha nem tudna kristálytiszta hangon énekelni, vagy nem zongoravirtuóz. Én is hamisan énekelem a gyerekdalokat, de ez nem zavarja a két fiút. Lelkesen mondókáznak és énekelnek velem.

Talán majd egyszer ez is szempont lesz az alkalmassági tényezők meghatározásánál.