Te pelenkás állat!

Nem, ezt nem én mondom a gyerekeimre, hanem pár hete hallottam egy kb. 4 éves gyerektől, aki az óvoda udvarán játszott. A sértés elszenvedője egy 3 éves gyerek volt. Előzményt és következményt nem láttam, de azért elég furcsa volt ez a durvának szánt sértés egy ilyen kis gyerektől. Mi nagyon igyekszünk, hogy ne használjunk ilyen becsmérlő kifejezéseket, senkit ne szidjunk vagy csúfoljunk, a káromkodást se akarjuk az aktív szókincse részévé tenni. A néha kicsusszanó basszusok, és fenék eddig nem ragadtak meg benne. Bár 2 napja azt dünnyögte, hogy ó, az a rohadt hűtő. Úgyhogy azért nem mennek el a füle mellett nyomtalanul ezek a kifakadások. Próbálom azt is megtanítani, hogy azokat a véleményeket, hogy valakit csúnyának, kövérnek, büdösnek vagy butának tart, ne ossza meg az illetővel is, mert nagyon rosszul eshet a másiknak. De ő ezt még nem érzi, most a világ minden pillanatát és dolgát igyekszik kommentálni, megmagyarázni, vagy épp 200 kérdéssel megismerni. Így ha azt ordítja a járdán, hogy jaj, Anya, nézd de csúnya az a bácsi, akkor nem megbántani akarja, csak véleményt közöl. Ma például egymást éppen megverni készülő férfi bandára közölte fennhangon, hogy buták, amiért veszekszenek. Az apja nem győzött elég gyorsan távozni a helyszínről, mielőtt ők is kapnak. 

Nem tudom, mikor vált majd át a szimpla gyermeki őszinteség direkt bántássá, de ez például olyan dolog, ami miatt nem várom az ovit. Mert óhatatlanul belecsöppen a csúfolódás, kirekesztés, bántás eddig nem ismert világába. 

Címkék: gyereksarok