Egy évig jártam oviba 5 és 6 éves korom között. Utáltam, alig van pár emlékfoszlányom róla, csak az az érzet erős, hogy utáltam bemenni, ott lenni, várni estig, hogy indulhassunk haza. Igyekszem ezt az érzést kicsit sem mutatni a gyerekeknek, pláne így, hogy a nagyobb januárban kezdi az ovit. És ő még lelkes, szereti a társaságot, tetszik neki az udvaron álló sok játék. Minden nap elmondja, hogy szeretne már menni, sőt, ő majd egyedül megy, nekünk nem kell kísérgetnünk. Szóval ezt a pozitív hozzáállást erősítjük benne. Remélem nem fogunk nagyot csalódni.

A nyílt napon szimpatikus volt a körzeti óvoda, de azért az feltűnt, hogy sok csoportban nyugdíjas kor körüli, kicsit (khm, nagyon) megfáradt óvópedagógusok terelgetik a gyerekeket. Még akkor sem akartak lelkesebbnek tűnni, mikor mi szülők odamentünk kérdezgetni. Láttam a város honlapján, meg a közösségi oldalakon, hogy állandóan fent van az álláshirdetés, de gondoltam, betöltötték a nyáron ezeket az üres helyeket.

Az évkezdő szülői értekezleten aztán kiderült, hogy nem. Sok szakember hiányzik, egyelőre még nem igazán tudják, hogy fognak működni ilyen létszámmal. A gyerekek száma egyre nő, sok családos él a környéken. Az óvópedagógusok száma viszont vonakodik ezt lekövetni. Így marad az, hogy a kitartó gárda igyekszik helyettesítésekkel, összevont csoportokkal operálni. Majd meglátjuk, hogy sikerül ezt a gyakorlatban megvalósítani.

A másik lelombozó hír a kéthavonta kitörő tetűjárvány volt. Tudom, hogy közösségekben, ahol a gyerekek közel vannak egymáshoz, fodrászosat játszanak, egymás fésűjét használják, előfordul. Na de azért kéthavonta? Ez azért kicsit sok a jóból. Még szerencse, hogy fiam van, így nem gond, ha 1 centis a haja.

Mégis összességében pozitív élményekkel jöttünk el. A pedagógus, aki a kisfiam csoportjában lesz, nagyon szimpatikus, tetszik a hozzáállása, amit mondott, nagyon hasonlóan gondolkodunk a gyereknevelésről. A csoportszoba szépen felújított, sokféle játék elérhető, nagy udvar van, amit naponta használnak is, emellett van torna is. Ez egy energiabomba gyerek anyukájaként megnyugtató hír. 

Januárban pedig majd meglátjuk, hogy merre billen a mérleg, és hogy sikerül lavírozniuk ilyen kevés óvópedagógussal ennyi gyerek között. Nagyon bízom benne, hogy a fiamnak jobb élmény lesz a kötelező óvodai időszak, mint nekem.