Azaz, az anya személye a biztos, az apa mindig bizonytalan, tartja a római jog, Azt hiszem, ezt a 2.5 évesünk is komolyan veszi, mert már egész kiskorától van egy vicces szokása, vadidegen férfiakkal közli teljesen természetes hangon, hogy Apa! 

Az első ilyen élmény egy nagy bevásárlóközpontban ért minket, mikor a férjem elment másik sorra beszerezni valamit. Az akkor még csak 10 szavas szókincsű kisfiam minden magas, barna és szemüveges férfira rákiabált, hogy Apa! Az egyik fiatal srác nem értette, mit mond neki lelkes mosollyal egy másfél éves, ezért közelebb jött megkérdezni. Mikor elismételte a fiam, hogy Apa, kicsit lesápadt és gyorsan arrébb is ment. Pedig megnyugtattam volna, hogy nem keresek új szülőtársat, megtartjuk a régit,

Aztán egy ideig elült ez a dolog nála, de tegnap a játszótéren egy ismerős gyerekeinek az apukája után kiabálta, hogy Apa, hova mész? De legalább az illető magas, szemüveges és barna a haja...A nap zárásaként a fagyizóban rámutatott a szomszédos éjjelnappaliból kitántorgó őszes hajú úriemberre és szerencsére csak halkan, megkérdezte, hogy ő az ő apukája-e. Visszakérdeztem, hogy szerinted? Jól válaszolt, mert mondta, hogy nem, az én apukám Apa. Jelentsen ez bárkit is, ahogy a férjem szokta mondani.