A szülés kapcsán leginkább megható pillanatokról olvashatunk, az első felsírás hangjáról, a baba megpillantásáról. Nekem viszont az alábbi emlékek a legerősebbek:

1. bevittem 5 hajgumit, amiből mindent elvesztettem a kb. 15 négyzetméteres vajúdóban, ahol se szekrény, se semmilyen rejtélyes hajgumielnyelő hely nincs
2. volt nálam biztonsági tartalékban egy csat, amit valahogy eltörtem
3. megnéztünk vagy 100 youtube videót a férjemmel
4. 5 percenként (na jó, 2…) kérdeztem a férjem, hogy a gép szerint is jól érzem-e, hogy nem érzek még mindig semmit
5. burokrepesztésnél a szülésznő azt mondta, fogjam meg a kezét…mint kiderült, folytatta volna, hogy a férjemnek, de eddigre már elkaptam az övét, és mivel fájt a művelet, jól meg is nyomorgattam szegénynek
6. én sűrűn kértem bocsánatot a szülésznőtől a kezéért, az orvosom meg tőlem, amiért fájdalmas és eléggé elnyúló a próbálkozása; az i-re a pontot az tette fel a jelenetben, hogy megszólalt az orvosom telefonja: don’t worry, be happy...

Végülis igaza volt, bár volt egy kis worry, de a végén nagyon happyk voltunk.