A 21. században, a nyugati civilizációban élve jó dolgom is van, ha fogamzásgátlásról van szó. Sokféle eszköz vagy gyógyszer közül választhatok. Látszólag.

Ugyanis, ha kicsit közelebbről megnézzük a dolgokat, akkor a pearl indexen rosszul teljesítő módszereket köszönöm, de nem kérem. Van belőlük bőven, a helyi hatású fogamzásgátlók eredményessége annyira kérdéses, hogy inkább nem hazárdíroznék ezzel.

Hormontartalmút nem szeretnék, épp elég a pajzsmirigy alulműködésem, nem szeretném terhelni a rendszert még egy plusz hormon-beavatkozással. A fogamzásgátlók ráadásul, az arra hajlamosaknál trombózist okozhatnak. A toxémiás és magasvérnyomásos terhességeim után épp elég kockázatot szereztem a későbbi vérnyomásproblémákhoz, így ezt nem szeretném a listára felvenni még ezt is.

A két várandósság közt, illetve előtte óvszerrel védekeztünk, ami biztonságos és teljesen rendben is van, de hosszú távon ennél kevésbé macerásat szerettem volna. Anyukám tanácsa az volt, hogy innentől inkább ne szexeljünk a hagyományos módon. Mondtam, hogy ezt így 30 évesen, egészséges szexualitással kizártnak tartom, úgyhogy igen, a viccbeli összeszorított lábak persze kiváló megoldást nyújtana, de ezt inkább 30 év múlva gondolom megvalósíthatónak.

Az internetet böngészve találtam a rézgyöngyre, ami kvázi egy hormonmentes spirál, csak éppen a formája más. A korábbi nőgyógyászommal átbeszéltem a dolgot, ő jó szívvel ajánlotta ezt a módszert. A sors fintora, hogy mire kiköltözött külföldre, az én ciklusom még nem állt be, úgyhogy végül nem vele vittük végig ezt a projektet. Márciusban kezdtem újra menstruálni, nyárra már fixen be is állt a rendszer, úgyhogy egy kicsit bonyolultabb (a covid ebbe is bekavart) keresési folyamat után megtaláltam az új orvosomat. Akit a korábbi orvos ajánlott maga helyett, covidos részlegre lett átirányítva, így hozzá nem mehettem. Egy másik, szimpatikus kollégájuk lelkiismereti okból ilyet nem vállal (itt nyitnék egy zárójeles megjegyzést, ugyanis szerintem az ő lelkiismereti dolgai a saját testére kellene, hogy kiterjedjenek, orvosi esküjébe ugyanis belefér a biztonságos fogamzásgátlási módszerek biztosítása a pácienseknek, amiről nem neki tisztje dönteni). A tesóm által javasolt orvos rendelője a covid miatt csak meghatározott napokon fogadott hívásokat, amikor kérhettem volna időpontot. Végül a legjobb barátnőm orvosának a kollégája lett a befutó, ugyanis nem elég megfelelő orvost találni, de annak olyan időpontban kell rendelnie, mikor az ember lánya a vérzése végén jár, ugyanis ekkor kevésbé fájdslmas a beavatkozás.

És akkor elérkeztünk a konkrét tapasztalatokhoz. Olvastam, hogy kellemetlen lehet a felhelyezés, a korábbi orvosom is mondta, azzal, hogy ha zárt méhszájjal szeretném felrakatni, bódítást javasolna. Ebből inkább nem kértem, elégnek érzem egész életemre a két császármetszést és a küretet, ha lehet, nem szeretnék ilyen beavatkozást. Az új orvosom kicsit megijesztett, mikor azzal kezdte, hogy jól átgondoltam-e és ezt szeretném-e. Mondtam, hogy igen, de miért, ennyire fáj? Hááát, kibírható a legtöbbeknek...Ajaj, ha egy férfi orvos egy beavatkozásra azt mondja, hogy kellemetlen, az igazából azt jelenti, hogy piszkosul kellemetlen, fádalmas. Vajon mit jelenthet akkor, ha szerintük is fájdalmas egy beavatkozás? Inkább nem kezdtem ezen agyalni, gyorsan rávágtam, hogy oké, csináljuk! Mint kiderült, félúton is dönthetünk úgy, hogy ez nem fog menni, inkább legyen bódítás a vége. Utólag visszatekintve, nem a felhelyezés a legrosszabb, az egy elhúzódó méhnyakrák-szűrés élményét adja. Na de amikor egy csipesszel (?) megfogják a méhet (elnézést, nem orvos vagyok, csak az emlékeim vannak arról, mit mondott az orvos), na az azért nem olyan érzés, amit sűrűn szeretnék átélni. El is hagyta a számat egy basszus, ez fáj!! Szerencsére az orvos nagyon normális, megnyugtató volt, előre megbeszéltem vele, hogy előfordulhat, hogy sziszegek, vagy kicsúszik ez-az, mondta, hogy semmi gond, én vagyok a folyamat fájdalmas végén, simán jogom van ehhez. Megdicsért a végén, hogy jól csináltam. Szerencsére a felhelyezés pár perc, nem kell sokáig a kínpadon lenni, 

A tájékoztatóban olvastam, az orvos is megerősítette, hogy erősebb vérzés és pecsételés jelentkezhet, de az eszköz azonnal működik, nyugodtan ki is próbálhatjuk már aznap. Mondtam, hogy köszönöm, de jelenleg inkább azskéta leszek még egy ideig, amíg ezt kiheverem.

Nos, én sajnos hozom a papírformát. Mióta felrakták a gyöngyöt (1,5 hónapja), lényegében folyamatosan vérzek vagy vérezgetek. Kb. egy hét volt a leghosszabb egybefüggő időtartam, amíg semmi nem volt. A 6 hetes kontroll szerint a gyöngy a helyén, minden rendben. A tüneteim egyéni érzékenység függvényében fognak elmúlni. Már ha egyáltalán. Most azt gondolom, hogy fél évet adok ennek a dolognak, de ha ez így marad, inkább búcsút mondok az 5 éves használatnak és levetetem. Bár kétségkívül hatékony módszer a nem kívánt terhesség elkerülésére a folyamatos vérzés, de azért nem akkora buli.

Csak halkan jegyzem meg, hogy én szívem szerint kértem volna a művi meddővé tételt a második császárom alatt, ugyanis két veszélyeztetett terhesség, szövődményes szülés és egy genetikai csontosodási rendellenesség után határozottan, felelősségteljesen tudom azt mondani, hogy nem szeretnék több gyermeket. Örülök, hogy életben vagyunk, hogy nem lett komolyabb baj, hogy a fiúk nem a súlyosabb formájától szenvednek ennek a genetikai problémának. Nem szeretnénk kockáztatni, De a jogi környezet nem teszi ezt lehetővé, mert nem vagyok 35 éves, és csak 2 gyerekünk van. Bár nem gondolom kevésbé elfogadhatónak az érveimet, de nincs mit tenni.