Körülbelül egy éve voltunk  Ginánál színtanácsadáson, amiről be is számoltunk itt, mert egy érdekes és jó program volt. Most belevágtunk a True Colours egy másik szolgáltatásába, a testalkatelemzésbe és stílustanácsadásba. Szerintem nem vagyok (voltam) egyedül azzal a gondolattal, hogy nekem már nem tudnak újat mondani, annyi női magazin cikk és internetes válogatás átböngészése után én aztán jól tudom, hogy milyen alkat vagyok és mi áll jól. Tinikorom óta gondoltam amúgy megingathatatlanul, hogy én körte vagyok. Mert mindig volt egy látható méretkülönbség az alsótestem és a felső közt. Versenysúlyom és testem idején sem volt kicsi a fenekem, ahogy a csípőm se volt soha keskeny. Mellem viszont a szoptatásig nem igazán volt. Ennek megfelelően igyekeztem takargatni magam alul, elég sokáig nem szerettem a shortot vagy a minit, mert mindig az az érzésem támadt, hogy mindenki azt gondolja, mennyire elefántlábú vagyok. Volt még egy mániám, mégpedig nadrágvásárlásnál mindig egy számmal nagyobbat vettem. Ugyanis fóbiává tupíroztam ezt az alsótest-utálatot, és úgy gondoltam, hogy az lesz a legelőnyösebb, ha semmiképp sem feszül rám a nadrág. A legborzasztóbb választásom egy extrém módon bővülő szárú trapéznadrág volt, ami ráadásul csípőfazonú volt. Ezekre épült még a sok családi vélemény: szoknya és ruha érjen térdig, soha ne vegyél bokáig érő ruhát, mert a földbe nyom,stb.

A felvezetőből sejthető, hogy bizony mellélőttem testalkatilag és stílusügyileg is. Kiderült ugyanis, hogy nem körte, hanem homokóra vagyok, annak is a cselló változata. Az én fejemben mindig anyukám volt "A homokóra", sokkal nagyobb mellekkel és hangsúlyosabb derékkal, mint én. De a tükörben tényleg egyértelműen látszott, hogy bizony a vállam és a csípőm közel azonos szélességű, és igenis van derekam, hiába kúszott fel rám 10 kiló a két szülés után. Mikor felmértük a testarányaimat, átbeszéltük, hogy milyen fazonok a jolly jokerek, amikből bátran építkezhetek. Emellett végigvettük, hogy milyen anyagok a legideálisabbak, és milyen optikai trükköket érdemes bevetni a ruháink kiválasztásánál. Szerencsére ezen a tanácsadáson sem kellett könnyes búcsút intenem a kedvenc fazonjaimnak. Viszont kaptam jópár tanácsot, ami netes cikkek ide, női magazinok oda, bizony új információval szolgáltak. Nagyon jó, gyakorlatias a tanácsadás, tényleg használható és könnyen érthető tippeket ad Gina, ami nagyban segíti a jövőbeli vásárlásokat. Mikor jövőre vissza kell térnem a munka világába, tiszta lappal indulok a ruhák terén, a régi gardróbomnak ugyanis búcsút kellett intenem. Viszont lesz egy jó alapom, hogy miket válogassak össze magamnak.

És csak hogy cáfoljuk, hogy az ikrek mindenben tök egyformák, kiderült, hogy a színtupusnk mellett a testalkatunk sem teljesen azonos, a tesóm a homokórának a lágy változata (majdnem körtébe hajló már), ami meglepő volt, tekintve, hogy gimiben a baráti négyesfogatunk mindig az ő dekoltázsát irigyelte...de hát most már tudjuk, hogy nem is igazán a mell, hanem a váll-derék-csípő arány teszi a homokórát. Olyan hatalmas eltérések nincsenek a két altípus között, de amíg a csellónak egy vékony öv kifejezetten ajánlott, addig a szélesebb cspőjű, alig hangsúlyos derekú lágy homokórának ez már tilos (legalábbis nagyon nem javasolt, Gina szerint semmi nem tilos, amiben az ember igazán jól érzi magát. Ez amúgy roppant szimpatikus hozzállás és nem is rettenti el az ember lányát annyira egy-egy tanácsadás, zárójel bezárva).

Ahogy a színtanácsadást, úgy a testalkatelemzést és stílustanácsadást is jó szívvel tudom ajánlani, nagyon jó barátnős/testvéres/anyukás program. És tényleg sokat segít, hogy az önbzalmunk kicsit erősödjön, hiszen itt is mindenki megismerheti, mi a legelőnyösebb számára. A fókusz az előnyökön van, nem pedig azon, hogy mi nem áll jól.