Igyekszem minden napban megkeresni a jó dolgokat, és inkább arra fókuszálni, nem pedig a nehezebb időszakokra. Ez segít, hogy ne hagyjam el magam és hamarabb kikecmeregjek egy-egy fárasztóbb nap hatása alól. De abszolút kispályás vagyok egy 3,5 éves gyerekhez képest.

Ma az óvodába menet szakadt az eső, bőrig áztam, hiába volt rajtam vízálló(nak gondolt) kabát. A kisfiam komótosan bandukolt előttem, és egyszer csak megjegyezte: annyira imádom a sok esőt! Ilyenkor lehet ugrálni a pocsolyákban, figyelni a csigákat. És még az orromra is ráesett az eső.

Próbáltam én is így tekinteni a világra. :) Hazafelé az út első percében kezdett rá az eső, miután egy órán át békésen figyelt a házunk felett a fekete felhőkupac, és szerintem direkt arra várt, hogy elinduljunk hármasban végre. Imádnivaló eső ide, csigák oda, mivel az esőkabátot bent hagyta az oviban, gyorsan beraktam a tizenhét kilóját a babakocsi csomagtartójába, és a hazáig vezető 5 perces utat lefutottam 3 perc alatt. Szerintem ez 30 kilónyi gyerekkel, meg egy babakocsival nagyon szép teljesítmény. És a felhőszakadás előtt léptünk be a kapun. Úgyhogy nekem is meglett a napi pozitív. :)