Most, hogy  a koronavírus miatt nem tudni, meddig nem jutunk el moziba, különösen örülök, hogy láttam a Jojo rabbit című filmet még pár hete. Spoileres élménybeszámoló.

Bevallom őszintén, filmnézés előtt nagyon minimális kritikát olvasok csak el, mert nem akarom, hogy befolyásoljon bármilyen irányban is, vagy esetleg spoilerezzen valamelyik írás (sajnos futottam bele olyan spoiler mentesnek titulált összefoglalóba, ami kicsit sem volt mentes...). Így tettem ennél a filmnél is, azt láttam, hogy abszurd humorral ábrázolja a náci Németországot és a hitleri propagandát. Utólag sem olvastam kritikákat, azt tudom, hogy megosztó film volt és a rendezőnek (aki a forgatókönyvet is írta, ha jól emlékszem), magyarázkodnia kellett, hogy nem sértésnek szánta az egészet, de emellett sok, igencsak cikk címet láttam.

Én személy szerint inkább az utóbbi véleménnyel értek egyet, nekem nagyon nagy élmény volt film, kicsit talán a Monty Pythontól a kedvenc filmemhez, a Brian életéhez tudnám hasonlítani a hangulatát, stílusát. Megmutatja -nagyon erős reflektorral rávilágítva minden egyes részletre - a történéseket és az emberi viselkedés szélsőségeit úgy, hogy szerintem nem tesz hozzá semmit, és nem is igazán túloz el semmit, egyszerűen valóban annyira abszurd és nem normális élethelyzetek fordultak elő és az emberi ostobaság olyan határtalan, hogy azt nem kell eltúlozni.

Nekem a film nem tűnt sértőnek, nem éreztem azt, hogy ne kezelné kellően tragikusként több millió ártatlan ember halálát, a szereplők nem fekete-fehér papírmasé figurák voltak (Sam Rockwellnek jól állnak ezek a kettős szerepek, ahol egyszerre tud borzalmasan ellenszenves és nagyon emberi, esendő is lenni, akire fel lehet nézni egy adott pontján a filmnek, mint a 3 óriásplakát...-ban). Az az üzenet, amit szerintem a film hordoz, miszerint a szélsőséges, emberek nagyobb csoportját homogén masszaként kezelő durva, elvakult és tényeket elszórtan tartalmazó álláspontokat és propaganda szövegeket nem szabad kritika nélkül, gondolkodás nélkül elhinni. És ez a téma szerintem napjainkban nagyon is aktuális. SPOILER Egy általam ideálisnak tartott világban egy 10 éves kisfiú is rájönne arra viszonylag hamar, hogy Adolf butaságokat beszél és nem hinne el egyetlen felnőtt sem olyan vezetőknek, akik szerint rengeteg embert kell megsemmisíteni, mert szarvuk van és veszélyesek. És minden anyának olyan vagánynak és emberségesnek kéne lennie, mint amilyen Scarlett Johansson karaktere volt. Én megkönnyeztem azt a jelenetet, amikor Jojo megtalálja a kivégzettek között az édesanyját, és nagyon erősen az arcába vágódik az igazságtalansága és elviselhetetlensége a náci hatalomnak. SPOILER VÉGE.

Nagyon tetszett az a megoldása a filmnek, hogy egy kisfiú szemén keresztül figyelhettük az eseményeket, és ez a kisgyerek szemszög nem volt erőltetett, nem volt álnaiv a karakter, és a színész is remekül játszott, egyenrangú partnere volt a felnőtteknek. Szerintem a gyermeki magányosság, a valahová tartozás és a be/elfogadás iránti sóvárgás és annak veszélyei is nagyon árnyaltan lettek bemutatva, és ez az egész ideológiai alapú elnyomó rendszerek nagy fegyvere, hogy az ember gyerekként és felnőttként se szeretne kiközösített lenni, és ezért sok mindenre hajlandó, sokáig szinte vakon, ezt tudják kihasználni, ezért lehet egymásnak ugrasztani sokakat (sajnos).

A zeneválasztás is sokat hozzátett nekem a filmhez.

Összességében szerintem ez egy nagyon erős mondanivalóval rendelkező, a humor és a komolyság között megfelelően lavírozó alkotás (itt jegyezném meg, hogy nagyon szeretem az Állatfarmot és Örkénytől a Tótékat, mind a kettő operál az abszurddal, és igen, borzalmas dolgokról is lehet pátosz nélkül, humort sem hanyagolva beszélni úgy, hogy az ne vegyen el az üzenet komolyságából), amiben van dráma is, drámázás nélkül. Nekem szimpatikusabb egy ilyen megközelítés, mint egy 1000., egy kaptafára készülő, szimfonikus zenével és lassított robbantásos jelenettel teletűzdelt, valamint búsongó, hős párját epedve hazaváró főhősnőt felvonultató film. És nem attól vesz egy alkotó komolyan egy témát, hogy művészfilmet készít belőle, vagy érfelvágós drámát.

Én személy szerint szívesen látnék még hasonló, egyedi látásmódú, kissé formabontó alkotásokat olyan témában, amihez régóta csak egyféleképpen nyúlnak a filmesek.