Közelegnek az ünnepek, Mikulás, Karácsony, sokan érzik szükségét annak, hogy vegyenek ajándékot minden távoli rokonnak és ismerősnek is. Természetesen a fő célcsoport a gyerekek tábora. Ha azt szeretnénk, hogy a szülők továbbra is szóba álljanak velünk és a gyereknek is örömet szeretnénk szerezni, akkor az alábbiakkal ne lepjük meg őket:

1. bármi, ami zenél. Kisgyerekes szülőknek ezt nem is kéne kifejtenem. Biztos vagyok benne, hogy csak gyermektelenek vásárolnak ilyet ajándékba, esetleg régi sérelmeket akarnak így megtorolni rajtunk, szülőkön. A legtöbb zenélő, nyekergő, vinnyogó kütyü 1000 decibellel bömböl, nincs hangerőszabályozó, vagy ha állítólag van, az az ordítás és még hangosabb ordítás közti alternatívát jelenti. Saját tapasztalat, hogy ezek inkább megijesztik a gyereket, menekül előlük. Ha mégis tetszik nekik, akkor viszont én kapok halkan agyvérzést a játszószőnyegen az 5. perce trillázó csodajátéktól. Légyszi, inkább ne.

2. bármi, ami pszichedelikus színű és villog. Általában a zenélő szörnyűségek egyben villognak is. Szerintem epilepsziát is elő lehet idézni némelyik gyerekjáték színes villódzásával, szemfájdító. A kicsik maximum átmeneti látástompulást kapnak tőle, jobban nem fogják kedvelni ettől a játékot. Amúgy tudom, minden gyerek szereti a lámpát, az enyémek is imádták a mosogatógép lámpáit, az elemlámpázást. De maradjunk is ennyiben a fényjátékoknál. Ja, igen, és bizos, hogy a gyerek kizárólag lefekvés után akar ezzel játszani, mikor máskor.

3. bármi, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat a kárpitban/falfestékben. Tudom, ma már olyan okszieksönök vannak, amik minden kosszal elbánnak (fontolgatom, hogy beküldöm a kisebbik fiam mászásban megedződött nadrágjait, hogy na abból tessék tisztát varázsolni a reklámban, ne a kamu foltokból), de biztosak lehetünk benne, hogy a szülők mosolya nem őszinte, ha megkapja a gyerek a minden felületre fogó filctollat, vagy vízfestéket. Tudom, hogy kb. 10 éves korunkban nagy sláger volt a ragacs, meg valami slime-szerű trutymós játék. Előbbi örök életre feltapadt a plafonra egy jól sikerült dobás után, utóbbi begyűjtött minden porszemcsét, és undorító koszgombóc lett belőle. Nálunk is megy a rajzolás, gyurmázás, de csak szűk keretek közt, kevés, általam válogatott eszközzel. 

4. cukorhegyek. Nem vagyok álszent, se véresszájú édesség-tiltó. Viszont nem szeretem, ha a gyerek kap 3 kilónyi csokit, szaloncukrot, gumicukrot (ennek az édességnek szerintem nincs létjogosultsága amúgy sem), amit nyilván nem tud ésszel beosztani, viszont minimum 1 hétre lőttek a normális étkezésnek, mert anyacsokitkéreeek, nemszeretemasonkáskenyeret, meg hasonló mondatok fognak csak röpködni az asztalnál. Vannak már cukormentes finomságok is, sőt, gyümölcs is, azt is szeretik. A szaloncukor elég a fára, az a mennyiség bőven elég. 

5. ruha. Hacsak nincs tuti információd, hogy épp mekkora a mérete a gyereknek, szinte biztos, hogy mellétrafálsz. Kisebb rossz, ha majd még belenő a gyerek. Rosszabb esetben megkapja majd valamelyik rokon vagy szeretetszolgálat a sosem használt ruhát.

A felsorolás természetesen tetszőlegesen bővíthető. Én leginkább annak vagyok híve, hogy ajándékozás helyett beszélgessünk egymással, érezzük jól magunkat együtt. Ha nagyon szeretnénk valamit a fa alá, az inkább legyen élmény, ne pedig valami tárgy. És még egy jó tanács: beszélj a szülőkkel, ők biztos adnak neked jó tippeket.