dietetikai mission impossible

Nekem szerencsém van, mert Bogyóval ellentétben nem küzdök inzulinrezisztenciával, csak pajzsmirigy alulműködéssel. Viszont elképedve látom, hallom tőle, hogy milyen szakmai tanácsokat adnak a dietetikusok, endokrinológusok. Az az érzésem, hogy van két mondat, amit ismételgetnek, és rá akarják húzni minden emberre, hogy tessék 150 gramm szénhidrátot és 1400 kalóriát enni. Meg napi 1 órát mozogni. Ez a fogyás kulcsa. Amikor pedig fél év, vagy egy év után sincs látszatja ennek, akkor ész nélkül csökkentik a számokat, kivéve az edzésnél, mert azt növelik. Elég szkeptikusan szemlélem ezeket a bölcsességeket, ugyanis ha valaki ilyen kevés kalóriát és szénhidrátot visz be naponta, ellenben intenzíven edz egy-két órán át, emellett a szellemi tevékenysége és alap-anyagcseréje is éget valamennyit, akkor több kalóriát éget el, mint amennyit bevisz, tehát fogynia kéne. Amikor még sem ez történik, akkor teljesen életidegen módon közlik, hogy tessék salátát rágcsálni és napi 2 órát edzeni. Nem tudom, vajon mi lenne a végső tanácsuk, a fényevés és egész napos futás? 

Nekem már az alapkoncepció is sántít, mert ha valaki napi 8 órában dolgozik (ingázásra nyugodtan számolhatunk 1-2 órát ezen felül, és akkor a létező túlórákkal nem kalkuláltunk), alszik is mondjuk 8-9 órát (ez szintén fontos eleme az egészséges életmódnak), akkor a fennmaradó idejében kell megoldania a sportot, a háztartás-vezetést, a magánéletet, hobbikat. Nem egyszerű, szinte robotüzemmódra kell kapcsolni, meg sakkozni, hogy a munkahely után melyik az az edzőterem, ami nyitva van, nyaranta esetleg lehet parkokban futni. És amikor ebben a képletben még emelni akarják a napi mozgást, akkor tényleg csak annyit kérnék, hogy vezessék le, hogy hogyan lehet emberként élni egy ilyen menetrenddel. Mert szerintem sehogy. Annak nincs értelme, hogy az ember egész nap sanyargatja magát, kóvályog az éhségtől, majd megszállottan sportol, nem örömből, hanem kényszerből, kínosan számolva a kalóriákat és pulzusszámot. A párkapcsolatára, barátaira sajna így nincs idő, meg energia, de hátha lemegy 2 kiló a hónap végére. A másik, amitől frászt kapok, az az, hogy a dietetikusok által előírt étrend, ami Bogyó esetén leginkább a ne egyél semmitben merül ki, okozója lesz egy csomó vitaminhiánynak. Mert nem engedi, hogy normális, vegyes táplálkozásból hozzájusson az ember szervezete a szükséges vitaminokhoz. Javaslat: tessék szedni valami szintetikus bogyót. Éljen az egészséges életmód! Számomra ésszel fel nem fogható, hogy egy szakember hogyan javasolhat olyan étrendet és életmódváltást, ami vitaminhiányhoz és teljes kimerültséghez vezet. Látható eredmények nélkül. Arról nem beszélve, hogy mind az étkezésnek, mind a mozgásnak az öröme vész el, ha kényszerből kell csinálni, minden élvezeti értéktől megfosztva ezeket a tevékenységeket. Nem vagyok dietetikus, nem tudom, mi az oka annak, hogy ennyire egy sablonból adnak tanácsot mindenkinek, anélkül, hogy egyéb orvosi szakterületekkel (endokrinológia, deabetológia, belgyógyászat) összedolgozva, komplex és élhető javaslatot tennének. De az ismerősi körömet és Bogyót elnézve, valamit át kellene gondolniuk. Legfőképp azt, hogy, amit tanácsolnak, az hogyan illeszthető be egy normális életvitelbe.