Az első részt ott fejeztem be a múltkor, hogy elengedtem hosszú évekre a további kivizsgálásokat és megpróbáltam elhinni, hogy én csak lusta vagyok és valamit nem jól csinálok, ezért híztam meg és nem sikerül leadnom egy dekát sem, mert hát fiatal vagyok és akkor nem lehet semmi bajom. 2013-ban végleg leszámoltam minden gyümölcslével, light szénsavas itallal, és átálltam mentes ásványvízre, abból viszont megittam minden nap legalább 2 litert. Kávét korábban sem ittam, így onnan sem jött extra cukorbevitel, és az ebédem legtöbbször saláta volt valamilyen grillezett hússal. Otthon továbbra is csináltam szorgalmasan a tornát. Látható eredmény konkrétan semmi nem volt, néha talán lement 1-2 kiló, de ez inkább betegségek alatt történt meg, amikor 5-6 napig szinte semmit nem ettem, mert nagyon fájt a torkom és lázas voltam.

A 2016-os év a következő mérföldkő a történetemben, több szempontból is. Egyrészt az edzéseim székhelyét áttettem egy konditerembe, az egyik kedves barátnőmmel elhatároztuk, hogy rendszeres edzéseinket felügyelet alatt végeznénk. Volt egy kifejezetten nőknek ajánlott, egyfajta köredzést kínáló terem, elég kötetlen nyitva tartással, ide jelentkeztünk be és váltottunk éves bérletet. A lelkesedésünk nem múlt el egy hét után, a 100 edzés után járó ajándékot kicsit több mint fél év alatt sikerült is megszerezni, heti 4-5 alkalommal jártunk le a terembe. Rólam lement 3 kiló 4 hónap alatt, elkezdtem újra reménykedni, hogy sikerül leadni a felesleget.

Ez volt az az év továbbá, amikor ismét újabb háziorvosom lett, aki azt javasolta a korábbi leletek átnézése után, hogy menjek el újra megvizsgáltatni a pajzsmirigyemet és ha van rá lehetőségem, akkor ezt egy magánorvosi rendelőben tegyem. Ajánlott is egy orvost ­­– nevet szándékosan nem írok, reklámozni sem szeretnék senkit, meg akivel nem voltam elégedett, azt sem szeretném megnevezni –, aki egy tapasztalt szakember, hozzá jelentkeztem be.

Elmentem újra vérvételre, a TSH megint egy kicsit magasabb volt, mint a referencia tartomány maximuma. Az endokrinológus szakorvosnak elvittem a leletet, részletesen kikérdezett az állapotomról, arról, hogy mikortól és milyen panaszokat tapasztalok, megmérte az aktuális súlyomat, pulzusomat. Kérdezte, hogy nem vagyok-e fáradékony, hajhullást, gyakori levertséget tapasztalok-e. A fáradékonysággal kapcsolatos kérdésre nekem nehéz volt válaszolni, mert nem éreztem a korábbiakhoz képest fáradékonyabbnak magam, igaz, 2009 óta volt már elég időm hozzászokni ahhoz, hogy milyen takaréküzemmódban is hatékonyan működni.

Az orvos azt mondta, hogy szerinte javasolt a gyógyszeres támogatás, mivel nem súlyosan, de hosszú ideje folyamatosan alulműködik a pajzsmirigyem, ami miatt állandóan egyfajta túlhajszolt állapotban van, hogy a megfelelő ellátást tudja biztosítani a szervezetem számára és ez hosszú távon komolyabb problémákhoz vezethet. További vérvétel is várt, T3 és T4 szint vizsgálat, vas szintjének meghatározása és antiTPO vizsgálat volt még hátra, hogy megnézzük, nem autoimmun eredetű-e a betegség.

A vasam megint kicsit alacsonyabb volt, erre kaptam vényköteles vasat és folsavat, a pajzsmiriggyel kapcsolatos további eredmények viszont határértéken belüliek voltak, így elvileg kizárt, hogy autoimmun a pajzsmirigy betegség.

Engem megnyugtatott az, hogy van diagnózis, és a hormonpótlás hatására az állapotom javulása és a szervezetem egyensúlyának visszanyerése volt várható. Azt tudni kell, hogy elég nehéz eltalálni, mi a megfelelő hormonmennyiség, ugyanis az sem cél, hogy a pajzsmirigy túlmüködésre váltson, így én az elején a legkisebb dózist kaptam a hormonból, és 3 hét után jött az első kontroll. A TSH szintem csökkent, de az orvos szerint nem olyan mértékben, ahogy ideális lett volna, emelte az adagot, ezt követően 6 hét után jött a következő kontroll, akkor megint emelte az adagot, de a 3. kontroll már 3 hónap után volt, akkor normális szinten volt a TSH (az én koromban az orvos szerint 1-1,5 között az ideális az érték), így áttértünk egy idő után a 6 hónapos kontrollra.

Ez eddig sikeresnek hangzik, igaz? Túl szépnek, hogy igaz legyen és ilyen egyszerűen megoldódjanak a gondjaim.

Az edzést később sem hagytam abba, de a fogyásom nagyon hamar megállt és elkezdtem stagnálni először, majd 2018 elején változatlan étrend és még tovább növelt mozgás mellett azt vettem észre, hogy megint elkezdek hízni, és az addig leadott kilók mind visszajöttek kevesebb mint 1 hónap alatt. Teljesen elkeseredtem. Tudom, hogy az izom nehezebb, mint a zsír és nem a kilók számítanak, de láthatóan híztam, nem csak a mérleg mutatott többet.

A változatlan étrend egyébként kicsit szigorúbbat jelentett a korábbihoz képest, ekkoriban már nem vettem otthonra cukrot és teljes kiőrlésű kenyeret vettem, igaz, az IR még nem merült fel és nem volt orvos által javasolt étrend sem. Sok gyümölcsöt és zöldséget ettem, igyekeztem mindig az idénygyümölcsöket választani, hogy legyen vitamin és rost forrásom is. A vasam helyreállt, de a fáradtság megmaradt, sőt, odáig fajult a dolog, hogy ebéd után 1-2 órával ólmos fáradtság kerített hatalmába szinte minden egyes nap, volt, hogy szó szerint leragadt a szemem, pedig olvastam és koncentráltam (volna) valamire.

Az endokrinológus is látta, hogy nem mozdul semmit a súlyom, és az egyéb tünetek sem javultak, ekkor javasolta, hogy kezdjünk el másik irányba is keresgélni, az inzulinrezisztencia vizsgálat volt a következő, amit javasolt.

2018 szeptemberére meg is volt az időpontom a 3 pontos terheléses vércukor és inzulin vizsgálatra…

Folyt. köv.