A nyári menetrendünk része, hogy a játszótér után beiktatunk egy fagyizást. A roppant nagy öntudatra ébredt 2.5 éves magának választ. Ezek rendszerint így zajlanak. A kedves pultos megkérdezi nagy mosollyal, hogy milyet kérsz? Válasz: radiátorosat! Vagy: vajalínát! Most épp ott tartunk, hogy azt a rózsaszínt/kéket/lilát! Természetesen mindig a legdurvább ételszínezék színűt kérné, ha én nagy bólogatva nem olyat választanék, amit a rendre felharsanó Anyáétkéjem után én is szívesen megeszek.

Legutóbb epret és kisfiús csokisat kért (igen, tényleg így hívja azt a bizonyos csokit), de egyik se volt. Kértem neki kókuszos csokit, mert a csoki volt szerinte a lényeg. Odaadtam neki, erre visítva közölte, hogy ezt nem eszi meg, mert csokidarabok vannak benne!!! Horribile dictu. Végül elfogadta az én joghurtos mangó és málnás-pisztáciás fehércsoki csodámat, én meg nyalhattam a báuntit. Nehéz az élet. :)