Ez bizony én lennék, ha összegzem az első terhességem óta elhangzott, idegenektől származó legmarkánsabb kéretlen véleményeket. 

A legemlékezetesebb eset a héven történt, a legjobb beszólásokat az ember szerintem a tömegközlekedésen kapja. Akkor kb. féléves lehetett a nagyobbik fiunk, én meg 27 voltam. Egy idős néni ült le mellénk, egy darabig csak bámult minket rosszallóan. Aztán hirtelen kitört belőle, hogy jaj, hát gyerek szült gyereket. Lehet, hogy nem kéne reagálnom az ilyenekre, de általában megteszem. Felvilágosítottam a hölgyet, hogy 26.5 évesen azért már nem vagyok az a tipikus gyerek. Látszott rajta, hogy nagyon nem erre az életkorra tippelt, de nagyon hamar visszavágott. Ő bezzeg 35 évesen szült először, a lánya meg 40 évesen. Ezzel nehéz vitatkozni, ehhez képest valóban gyerek vagyok a magam 26.5 évével és 28.5 évével.

A másik maradandó nyomokat hagyó élményem egy hetes. Egy új boltot próbáltunk ki, a nagyfiam volt velem. Az eladóval beszélgettünk, szó volt róla, hogy van-e testvér, mondtam, hogy van. Kérdezte, hogy fiú-e ő is. Az igenlő válaszra azonnal rákezdett, hogy akkor nincs mese (???), kell egy harmadik, aki lány. Mondtam, hogy mi két gyereket vállaltunk, nem hármat. De a hölgy szerint ilyen nincs (khm), kell egy lány, mert az ő lányának is 13 és 10 év korkülönbséggel lett harmadjára lánya. Bár tudom, hogy nem sok haszna van, de azért megerősítettem a hölgynél a gyerekvállalási tervünket.

Amúgy ezt sokszor megkapom, ha látják, hogy két fiunk van, hogy jaj, nem baj, majd legközelebb biztos lány lesz/próbáljátok meg, hogy legyen lány is. Sosem értettem ezeket, mivel mi gyereket szerettünk volna, nem speciálisan fiút vagy lányt. Mindenesetre nehéz lenne megfelelni az idegenektől áramló elvárásoknak. Még szerencse, hogy meg se próbálom elkezdeni. :)