Egyedül nem megy 1. rész

ki lehet velem szülés alatt?

A hálapénzes téma után átevezünk egy másik fontos kérdéshez, a kapcsolattartás jogához. Gyakran érezzük magunkat elveszettnek és magányosnak, ha kórházi ápolásra szorrulunk. Jólesik ilyenkor, ha van mellettünk valaki, aki eltereli a figyelmünket a vizsgálatok izgalmáról vagy fájdalmáról, gyorsabban repül az idő, ha van kihez szólnunk. Kivételesen igaz ez akkor, ha huzamosabb ideig kell bent tartózkodnunk, még akkor is, ha arra örömteli okból kerül sor. Szüléskor az ember lánya szeretné, ha lenne mellette valaki, akiben megbízik, aki támogatja őt élete egyik legszebb, ám legfájdalmasabb élményének megélésében. Manapság már nem számít szokatlannak az apás szülés, azonban ez nem volt mindig ilyen egyértelmű, hogy bemehet-e a szülőszobára a leendő édesapa. Ma inkább az a kérdés merülhet fel, hogy az apán kívül más személyt is van-e jogunk kísérőnek felkérni, illetve, hogy mi a helyzet a császármetszés során, ami sajnos egyre gyakoribb formája a szülésnek.

 Elsőként lássuk, ki lehet a kísérőnk. Az egészségügyről szóló törvény ekként rendelkezik: "A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy - amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el." Ki kell egészíteni ezt a rendelkezést azzal az általános korláttal, melyet szintén a törvény határoz meg. A kapcsolattartás jogát (mint a többi betegjogot is) a beteg a fekvőbeteg-gyógyintézetben meglévő feltételektől függően, betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait - e jogok tartalmának korlátozása nélkül - a fekvőbeteg-gyógyintézet házirendje határozza meg. A házirend további jogokat is megállapíthat.

A fenti szabály tehát azt jelenti, hogy a szülés alkalmával jogunk van egy kísérőt magunkkal vinni a kórházba, aki nemcsak a vajúdáskor, de a szülés alatt is velünk lehet. Fontos kikötés, hogy a kísérő csak nagykorú lehet, nincs tehát lehetőség gyermekünket megjelölni kísérőként. Arra sincs jogunk, hogy a teljes családot magunkkal vigyük, akármennyire is izgatottak és lelkesek. Arra lehet lehetőség, hogy a kórház folyosóján várakozzanak, a kórház azt is lehetővé teheti, hogy a kísérők cseréljék egymást bizonyos időközönként. Ez szintén nem jelentheti azt, hogy magunkkal viszünk húsz kísérőt, akik ötpercenként váltják egymást, zavarva ezzel a szülésznők, orvosok munkáját és a többi várandós nő szülésélményét. A kísérő személy lehet akár dúla vagy barátnő is, a törvény nem tartalmaz korlátozást arra nézve, hogy a kísérőnek hozzátartozónak vagy közeli hozzátartozónak kéne lennie. Amennyiben fogadott orvosunk van, aki jelen lesz a szülésünknél, érdemes nála (vagy ha választott szülésznőnk van, akkor őnála) jelezni, hogy szeretnénk kísérőt magunkkal vinni. Ha tiltani akarnák a dúla igénybevételét, tudnunk kell, hogy egy ilyen tartalmú korlátozás már a kapcsolattartás jogának tartalmát érintené, melyre a kórháznak nincs lehetősége.  Úgyhogy nyugodtan tartsunk ki a választott kísérőnk mellett.

A másik kérdés, hogy császármetszés során ki és hogyan lehet a kísérőnk. A törvény alapján a kísérő jogosult nemcsak a vajúdáskor, hanem az egész szülés alatt velünk lenni. A császármetszés speciális eset azonban, hiszen műtétre kerül sor, amelynek során számos biztonsági kérdés merül fel. A törvény is leszögezi, hogy a gyógyintézetben meglévő feltételektől függően, a betegellátás zavartalanságának biztosítása mellett gyakorolhatóak a betegjogok. Így megalapozott lehet az a döntés, ha sürgősségi császármetszés esetén a kísérő nem lehet jelen a műtőben. Ebben az esetben az azonnali cselekvés szükségessége felülírja azt, hogy jelen lehessen még egy személy. Amennyiben a műtőben nem megoldható a kísérő jelenléte, úgy sok esetben lehetőség van arra, hogy a műtő melletti helyiségben tartózkodjon, mely helyiség a legtöbb esetben üvegezett, így legalább a szemkontaktus tartható, tehát csak a legszükségesebb korlátozásra kerül sor. Arra viszont nincs joga a kórháznak, hogy teljesen kizárja a kísérő jelenlétét a szüléskor (a vizsgálatok során, előkészítéskor biztosítható a kapcsolattartás joga), illetve ha nincs jogszerű oka a korlátozásnak, úgy lehetővé kell tenni a kísérő műtőben való jelenlétét is. Erre ma már szerencsére van példa a hazai gyakorlatban is.

A saját tapasztalatom szerencsére pozitív. Az első szülés alkalmával 11 óra vajúdás után került sor műtétre. A férjem végig mellettem volt, a beavatkozás során az előkészítő ablakában állt és nézett engem. Szegény utólag bevallotta, hogy csak azért tartotta magát, mert megkértem, hogy legyen ott, hagy nézhessem őt. De hősiesen állta a sarat, bennem egyszer sem merült fel, hogy nem őszinte a mosolya. :)
A második babánk programozott császármetszéssel érkezett, ekkor már lehetőség volt arra, hogy a férjem bent legyen a műtőben is. Ott ült a fejemnél, végig beszélt hozzám. A babát pedig a mellkasomra kaptam a kiemelés után, így azonnal együtt lehettünk hármasban. Ez egy nagyon jó élmény volt számomra.