Közeledik a karácsony, és ezzel együtt a legtöbb családban a hatalmas evészetek ideje. Mindenkinek van valami kedvenc süteménye, töltött káposztája, malacsültje, ami egészen biztosan ott van 43. fogásként az asztalon év végén, és akkor is eszik belőle, ha amúgy már dugig tele van.

Itt jegyzem meg, hogy néha irigylem azokat, akiknek az evés "nyűg", valami, ami kell a túléléshez, de nem éreznek késztetést arra, hogy minden fogást megkóstoljanak egy svédasztalon vagy egy családi ebéden. Cserélnék velük néha, én ugyanis imádok enni, szeretem az ízeket (az új ízeket és a régieket), és nálunk a családi és baráti körben mindenki más is így van ezzel. Szeretünk jókat főzni, enni, beszélgetni, nevetni, ha összegyűlünk valami apropóból. Most jut eszembe, azokat is irigylem, akik hozzám hasonlóan szeretnek enni, csak velem ellentétben ez kívülről egyáltalán nem látszik rajtuk. Már az IR és a pajzsmirigy alulműködés előtt is rám rakódott az az étel, amit a mellettem lévő asztalnál ülők ettek meg, hát még az, amit én...

Na de, visszakanyarodva a bejegyzés fő témájára, beszéljünk a karácsonyi menüről. Régebben imádtam, hogy a karácsonyi szünet és a nagyszülők meglátogatása azt jelentette, hogy korlátlan mennyiségű szaloncukor, aprósütemény, és bejgli vár. Mindkét nagymamám nagyon jól tudott sütni (egyikük még most is), és mivel ritkán láttak a nagy távolság miatt, szerintem még jobban igyekeztek a kedvünkre tenni ilyenkor és csupa olyan dolgot főzni, sütni, amit szeretünk. Nem is nagyon tudnám étkezésekre tagolni a régi szünidei napok habzsidőzsijét, az rémlik, folyamatosan majszoltunk valamit. És reggelente jöhetett a kakaó és a bejgli, mellé egy kis pogácsa. Persze, voltak nagyobb étkezések is, halászlé, kenyér, rántott húsok, krumplipüré, töltött káposzta, gesztenyével és aszalt szilvával töltött pulyka.

Csupa csupa olyan étel, ami tavaly szeptember óta tilos. Bevallom, a karácsonytól tartottam leginkább a szeptemberi életmódváltás után, mert könnyebb otthon, a csupa engedélyezett alapanyag között - közepesen jó szakácsként, és majdnem rossz cukrászként - tartani a diétát, mint otthon, ahol ott sorakoznak a régi kedvencek, amikből csak én nem ehetek. Aztán, nagyon nagy szerencsémre, a tavalyi volt az első olyan karácsony, amikor végre mindenki komolyabban (majdnem komolyan) vette az állandóan elmondott, de soha be nem tartott mondást, hogy "idén nem fogunk 100 félét főzni és pukkadásig enni magunkat". Így az én dolgom is egyszerűbb volt, mert csak a majonézes krumplisaláta és 5 féle sütemény volt az, amit nagy bánatomra mellőznöm kellett. Ja, meg a szaloncukor.

A család nagyon figyelmes volt, hozzám igazítottuk a vacsorát, és tényleg senki nem kezdett el tukmálni, vagy arra célozgatni, hogy megsértődik, amiért nem veszek a cukros-tejszínhabos-aszalt szilvás-csokoládészufléból egy fél kilós adagot magamnak. Amikor a vőlegényem családjánál voltunk, akkor szabad kezet kaptunk a konyhában, így caprese csirkemell és bulgur volt a menü, bejglit vittem, én meg csináltam magamnak zabpelyhes kekszet. Anyukáméknál meg a nagy mázlim, hogy a nagymamám bevált receptje a töltött káposztához gerslit ír rizs helyett, így tudtam valami régi, megszokott ételt is enni, ráadásul azt, amit a többiek.

Túlélési tippként azt tudom mindenkinek ajánlani, hogy vigyen magával/süssön olyan desszertet, ami IR kompatibilis, és akkor nem marad ki teljesen a sütizésből, szaloncukor helyett lehet akár egy kicsit módosított recepttel készített kókuszgolyó becsomagolva. Jöhetnek a túrós sütik, amibe minimális liszt kell, és akkor nem szaladnak el a CH-k, legfeljebb a kalória mennyiség emelkedik kicsit. Ugyanígy nem ciki vinni egy zacskó bulgurt/kölest/barnarizst és abból csinálni gyorsan köretet magunknak.

A dietetikusom azt mondta, ha pár napig kicsit enged az ember a gyeplőn, akkor sem lesz baj, de nekem egyszerűbb betartanom végig a szabályokat, ha egyszer ekkorát csalnék, mint a karácsonyi 3 napos evészet, nehezebben térnék vissza a 160 grammos étrendhez, így inkább maradok úóvatos duhaj.

És végül még egy tanács, ne vegyétek magatokra, ha valaki megbántódik azért, mert vissza kell utasítanotok a kínálását, nem udvariatlanok vagytok, és akinek fontosak vagyunk, az megérti ezt.

Mindenkinek jó karácsonyi készülődést, és kellemes ünnepeket kívánok!