Most egy mesefilmről írnék, vagyis sorozatról. Bár amint látom, már a moziba is beszivárgott, de alapvetően 2x10 perces részekből álló, gyanítom végtelenített szappanopera. A mesecsatorna beharangozója szerint ezt a mesét nézve gyerekünk problémamegoldó készsége fejlődik. Aha. Az alapfelállás: kb 10 éves fiú egyedül él egy high-tech bázison egy rakás beszélő kutyakölyökkel, akiknek James Bondot megszégyenítő felszerelésük van, na meg csodajárművük. Igen, ez olyan életszerű, hogy biztos ebből tanulja meg a gyerek az életben felmerülő problémák hatékony kezelését. Csak vakkantsd el magad, és előugrik a bármilyen random szituációt megoldó kulcsszerszám. Ha meg nem, akkor marad a hiszti? 

A másik, amit elég érdekes nézni, hogy a mese megalkotói szerint értelmes lény az csak férfi lehet. Na jó, a kutyacsapatnak van egy női tagja (5 fiú mellett), meg egy néha besegítő lánykutya is felbukkan. A női karakterek 99%-a vagy komplett idióta (a város polgármestere, aki egy nem beszélő tyúkot tart a gyerekének, erős akcentusa és latino kinézete van), vagy gonosz (a szomszéd város polgármesterének macskái). Ja, és a női karakterű gonosz cicák beszélni sem tudnak. Csak szemforgatva nyávognak, zsigerből gonoszak és buták. Gondolom, hogy a majd' 3 évesem nem ilyen szemmel nézi, de azért ma már alapvetően minden mese figyel arra, hogy kiegyenlített legyen a főbb karakterek közt a nemek aránya, és ne azonosítsa a gonoszt egy adott nemmel. Ennek tükrében még érthetetlenebb az a felállás. Az meg külön idegesítő a történetekben, hogy a jó karakterek mindig makulátlanok, mindig jók, jófejek. Pedig a kölyökkutya főszereplőknél adott lenne az a szituáció, hogy néha nem fogadnak szót, néha hibáznak, mint egy gyerek. De nem. A gonoszok pedig mindig gonoszok, minden épkézláb motiváció vagy ok nélkül. Minden rész végén megszívják, mindig bocsánatot kérnek, hogy a következő epizódban ugyanúgy kezdjék a kavarást és rombolást. Így viszont nem hinném, hogy bármi tanulságot le tudna vonni egy gyerek. A rossz az rossz, az is marad, a bocsánatkéréssel kitörölheted a feneked, mert annyit ér. A jók meg mindig jók, tévedhetetlenek és hibátlanok. Sehol egy nyűgös nap, sehol egy elsőre nem sikerülő feladat. 

Még szerencse, hogy a gyerkőc kedvence a legkajlább kutyakölyök, aki néha azért csetlik-botlik, de jószívű. 

Alig várom, hogy elég nagy legyen a kedvenc Disney meséimhez, és inkább a Herkulest vagy a Szépség és a Szörnyeteget nézzük.