Mindig visszatérő téma a nyilvános szoptatás kérdése. Rengeteg vitát generál, mindkét oldalon erős indulatokkal fűszerezett hozzászólások születnek. Nemrég olvastam egy női magazin szerzőjének a posztját arról, hogy őt és a kisbabás barátnőjét kitessékelték egy budapesti ruhaüzletből, mert ott szoptatta a babáját a barátnő. Egy darabig olvastam a hozzászólásokat, hogy hol tart a gondolkodás 2019-ben, annak is az utolsó hónapjaiban. Még mindig megdöbbentően sok komment érkezik, ami közli, hogy undorító (???) a nyilvános szoptatás, és minden kisgyerekes anyuka oldja ezt meg otthon, mert a gondolat is felháborító és sértő. Vicces ilyen észrevételeket és gondolatokat olvasni abban a korban, amikor egy átlag bikini reklám vadabb, mint bármelyik óvszer óriásplakátja. És az adott ruhabolt kampányképein is nem kevés mellfelület látszik, a fél fenekeket szabadon hagyó rövidnadrágok divatjáról nem is beszélve. De biztos a szoptató anyukák látványától áll meg a sok vásárló (legyen akár gyerek, akár felnőtt) a fejlődésben. 

Amit tényleg nem értek a téma kapcsán, az az, hogy aki valaha is látott szoptató anyát, az tudja, hogy a gyerek és a ruha olyan szinten takar, hogy abszolút nem látszik több az illetőből, sőt, kevesebb, mint egy átlagos strandos napozáskor. Senki nem úgy szoptat (vagy aki mégis így, az elenyésző kisebbség), hogy először félmeztelenre vetkőzik látványosan, majd mellre helyezi a kisbabáját.

Szintén nem tudom megérteni, hogy miért tart még ma is ott a gondolkodás, hogy miért indult el otthonról egyáltalán az anyuka!? Hát üljön otthon 3 évig, ne legyen se intéznivalója, se kedve sétálni vagy emberek közt lenni. Most ez komoly? Mikor már elég sok szakirodalom áll a rendelkezésünkre a szülés utáni depresszióról, sok cikk és könyv foglalkozik azzal, milyen fontos, hogy ne gubózzanak be a nők a szülés után, hogy ne szűküljön be a világuk a gyerekszobára. De odáig már nem jutunk el, hogy a köztereken legyen alkalmas hely elvonulni egy babát átpelenkázni vagy megszoptatni. Ha pedig lehetőségek hiányában valaki nyilvánosan szoptat, azt még inzultus is érheti. Különösen döbbenetes volt azokat a kommenteket olvasni, ami az utcai vizeléshez hasonlította a szoptatást. Aki ezt gondolja, azzal mondjuk nem igazán érdemes vitát folytatni, mert észbeli képességei meggátolják, hogy felfogja az észérveket. Bár elgondolkodtató, hogy akik ezt gondolják, annak vajon a szülei tanították-e ezt a magvas gondolatot, vagy saját kútfőből származó hasonlatról van szó.

Én szerencsésnek tartom magam, az eddigi 11 hónap szoptatás alatt volt már "szerencsém" több kórházi folyosón, tömegközlekedési eszközön, védőnői váróban (nincs külön baba-mama szoba), parkolóban, játszótéren, strandon. Egyszer sem éreztem magam kellemetlenül, én ezt a világ egyik legtermészetesebb dolgának élem meg, hogy ha a 40 fokban a kisfiam szomjas lett, akkor megszoptattam. Nem ért soha attrocitás emiatt, még csak furcsán sem néztek. Jó lenne, ha a társadalom végre elfogadná, hogy ez nem öncélú magamutogatás vagy szexuális felhívás (aki a szexre asszociál egy szoptató nő kapcsán, az szerintem szimplán perverz), hanem az élet része. Mondjuk nem bánnám, ha ennek ellenére a nagyobb köztereken, játszótereken, parkokban létesülne kulturált mosdó és baba-mama helyiség.