Nehéz dolog a névadás. Számos szempontnak kell megfelelnie az ideális utónévnek: legyen jó anyának, apának (nehezebb esetben a nagyszülőknek), lehessen becézni, ne csúfolják érte, passzoljon a családi névhez. Sokaknál fontos az, hogy egyedi legyen, vagy a jelentése a fő szempont. 

Gondolom ezt a stresszes választási ceremóniát akarták megspórolni eleink azzal a hagyománnyal, hogy az utódok a szülők nevét kapják. Ilyenkor csak a másodszülötteknek volt esélye saját névre szert tenni, a többiek beálltak a Bélák és Erzsik hosszú sorába. Hatalmas előnye ennek a névadási formának, hogy a családi ismerkedéskor mindössze 2 nevet kell megjegyeznünk, és ezt a nemeknek megfelelően lehet is bátran használni, nem lőhetünk mellé. Az ünnepnapok dátumai sem bővülnek megjegyezhetetlen számúra. Persze vannak nehézségek is. A családi anekdotákban követhetetlen, hogy épp melyik Laci vagy Józsi is a főszereplő, de ha elég jó a sztori, végül is ez csak részletkérdés. Monogrammos vagy névre szóló törölközőt viszont ne nagyon ajándékozzunk karácsonyra, mert biztosan nagy kavarodás támad az első használat után, hogy vajon a kis-, vagy a nagyJenő törölközője-e a kék. 

Senki nem adott még nekem meggyőző magyarázatot arra, hogy miért jó automatikusan a saját nevünket adni a gyereknek, miért nem választunk olyat, ami tetszik. Kivétel nyilván, ahol ez a név függetlenül a felmenők nevétől a favorit mindenkinek. Minket is elért amúgy ez a névláncolat-mánia. Bár a férjem még az ismerkedési szakaszban elárulta, hogy sose szerette a nevét (nem, nem Jenő vagy Béla), de amint kiderült, hogy fiunk lesz, a listája élén a saját neve virított. Nem is tágított mellőle a további 6-7 hónapban sem. Mivel nekem az volt a fontos, hogy a családi névben megjelenjen az én nevem is, így az utónévben kompromisszumot kötöttünk, így lett tehát apa-fia közös név. Ami a gyereket prímán megzavarta a neve megtanulásakor. Sokáig Apának mondta magát, mivel ugyanaz a név, tehát az Apa is nyilván kétszer használatos. Annyi a szerencsénk, hogy a férjem másodszülött. így legalább nem a 20. azonos nevű férfi a sorban, csak a 2. Itt jegyzem meg, hogy a rokonok nevének megtanulásakor is nehézkes volt magyarázni, hogy most épp nagypapai, nagybátyi, vagy unokatesói minőségben használom ugyanazt a nevet. De talán megugrottuk az akadályt. Nem tudom, hogy ebből fakad-e, de a nagyfiunk szerint minden tesót úgy hívnak, mint az övét. Mondtam, hogy nem, sokféle név van azért a palettán, nem kell leragadni egynél.

Mondjuk azt se szeretem, mikor megjelennek a divatos sorozatok és filmek főszereplőinek a nevei fonetikusan. Deneriszkék és Tirionkák játszanak az oviban. Bár nyilván kevésbé unalmas Kovács Akvamennek lenni, mint Kovács Jánosnak. Nehéz dolog ez, mondom én. De hogy 28. Bélának/Lászlónak/Józsinak lenni sem túl izgalmas, abban is biztos vagyok. Úgyhogy titkon remélem, mindkét szokás kikopik lassan a gyakorlatból. És mindenki kap magának egy saját, normális nevet.