A Centrál Színházban nemrég mutatták be Nina Raine Nemek és igenek című drámáját, a műsorfüzet szerint kendőzetlen őszinteséggel, ugyanakkor mély empátiával mesél nőkről és férfiakról, szexről és hatalomról, nemekről és igenekről a darab. Látva a darabot, nekem ez a címadás nem annyira egyértelmű és találónak sem mondanám. Igaz, nem jut hirtelen más az eszembe helyette, de én a leírás és a cím alapján részben más előadásra számítottam.

Az előadásnak 6 főszereplője van, és van egy mellékszereplője, ami az egyik legerősebb alakításra ad lehetőséget. 2 házaspár és 2 szingli alkotja a 6 fős baráti társaságot, akik közül négyen jogászként dolgoznak, főleg büntetőjoggal, azon belül is szexuális bűncselekményekkel, van még egy színésznő és egy frissen szült kismama is, akinek a foglalkozása ismeretlen. Az ő baráti társaságukról, és egy bűncselekményről szól az előadás, amelyben a társaság két tagja közvetlenül is érintett, egyikük az ügyész, másikuk a védőügyvéd.

Szerintem az előadás két különböző perspektívából, két különböző szinten boncolgat most nagyon aktuális kérdéseket. Az egyik szint véleményem szerint a jogászi pálya és a büntetőjoggal foglalkozók teljesen közönyössé válásának folyamata, a másik pedig a párkapcsolati szint, hogy milyen emberi játszmák zajlanak az egyes családokban, egy-egy megcsalás vagy annak gyanúja hogyan hat az érintettekre. A jelenetek is váltakoznak, hol a tárgyalóteremben vagy Tim irodájában vagyunk, hol pedig a társaság valamelyik tagjának lakásában, egy baráti beszélgetésbe csöppenve.

Az elsőként említett perspektívából nézve azt a szomorú következtetést vontam le, hogy a szerző szerint menthetetlenül lelketlen géppé válik mindenki, aki nap, mint nap erőszakos bűncselekményekkel kell, hogy foglalkozzon, akár védőként, akár ügyészként képviselve ugyanannak a cselekménynek az egyik vagy másik oldalát. Edward (Lengyel Tamás), Tim (Bereczki Zoltán), Jake (Schmied Zoltán) és Rachel (Pálfi Kata) olyan természetességgel válaszolják a Mit csináltál ma? kérdésre, hogy erőszakoltam és összevertem, feldaraboltam, mintha nem emberi életekkel foglalkoznának, hanem a Disney bolt plüss részlegén pakolnák a Nemo figurákat egy szép nagy piramisba. Edward felesége, Kitty (Bata Éva) sem ütközik meg az ilyen stíluson – legalábbis látszólag, és a darab elején –, valószínűleg elég régóta hallhatja ezeket a szófordulatokat a férjétől és a barátaitól, már ő is immunis erre. A néző viszont, jobb esetben, elkezdi magát kellemetlenül érezni, engem az a rossz érzés fogott el, hogyha velem vagy az egyik szerettemmel történne valami, nem ilyen kezekben szeretném tudni az ügyemet.

Később az is egyre világosabbá válik, hogy Edward és Tim között szakmai féltékenység, és valami ki nem mondott rivalizálás is van, ők a konkrét esetet egyfajta párbajnak tekintik egymás között, ahol nem az a cél, hogy az igazság kiderüljön, és a bűnös elnyerje méltó büntetését. Az áldozat pedig legalább valamennyire vigaszt meríthessen abból, hogy az igazságszolgáltatás megfelelően működik és van értelme annak, hogy rengeteg vadidegen előtt újra és újra el kell ismételnie, mi történt és hogyan történt. Nem, ennek a két férfinak csak az számít, hogy melyiküknek sikerül több esküdtet maga mellé állítania és a keresztkérdéseivel megsemmisítenie a másik fél tanúit, és, bár mind a ketten találkoznak a sértettel (őt alakítja Pokorny Lia), aki meg is próbálja elmondani a tárgyalótermen kívül is, hogy mi történt, egyikük sem érzi fontosnak, hogy meghallgassa. Tim azzal hárítja el, hogy ügyészként nem beszélhet össze a sértettel, ő nem a nőt képviseli, hanem az államot. Jogos kérdésként merül fel az áldozatban, hogy őt akkor mégis ki védi, ki áll az ő oldalán, hiszen még a vádlottnak is van ügyvédje, csak neki nincs.

Ez a kérdés jól példázza szerintem azt, hogy az áldozathibáztató, teljesen személytelen eljárás során mennyire kiszolgáltatottnak érezheti magát az, akit megtámadnak és megerőszakolnak. Aktuális kérdés ez akkor, amikor még mindig parázs viták alakulnak ki a meetoo kampány kapcsán és felvetődik a „bosszú pornó” bűncselekménnyé nyilvánításának igénye is. Nem egy olyan történetet lehet olvasni, hallani, hogy az áldozat végig az eljárás során azt érzi, hogy csak azt akarja bebizonyítani mindenki, hogy ő tett valamit helytelenül – minek ment oda, miért nem vett hosszabb, lezserebb, ruhát, stb. –és magának köszönheti a bajt. Így nem csoda, hogy nagyon sokan nem is fordulnak a hivatalos szervekhez segítségért, mert azt érzik, senki nem karolná fel az ügyüket, és annak nem akarják kitenni magukat, hogy szélesebb nyilvánosság előtt kelljen a legintimebb privátszférájukba betekintést engedni.

Az eljárás vége az lesz, hogy a vádlottat felmentik, hiszen a nő, akit állítólag megerőszakolt, részeg volt, mikor találkoztak, és egyébként is olyan lepukkant kinézetű és labilis, nem lehet hinni neki. A darabnak ez a része látszólag ezzel le is zárul, a tárgyalótermi részek és Pokorny Lia játéka szerintem nagyon erős, az ember gyomra görcsbe rándul többször is a hallottaktól, én személy szerint megsajnáltam a karakterét azzal együtt, hogy egyébként nem a világ legelesettebb és kedvesebb személyét játssza. De ugorjunk most át a magánéleti szálra.

Kitty és Edward fiatal harmincasok, most született az első gyerekük, frissen költöztek egy magazinba is beillő álomlakásba, és látszólag tökéletesen boldogok együtt és szerelmesek egymásba. Jake és Rachel nagyjából tíz évvel lehetnek idősebbek, ők már régebb óta házasok, két gyerekük van, az ő kapcsolatuk már másik stádiumban jár, éppen egymás agyára mennek, minden kérdésben ellentétes véleményt képviselnek, néha látszólag csak azért, hogy a másikat bosszantsák. Tim agglegény, a többiek össze szeretnék hozni Zarával, a színészként dolgozó ismerősükkel, akinek azonban nem igazán tetszik Tim. Edward folyamatosan froclizza Timet a magánéleti kudarcai miatt, a háta mögött még jobban ócsárolja, hogy büdös, meg kellemetlen modorú, olyan, mint egy rágcsáló, látszólag megérti Zara idegenkedését az ügyésztől. Rachel és Jake inkább félig kívülállóként nevetnek Edward poénjain, Kitty azonban a védelmébe veszi Timet, ő kedves és szeretetreméltó embernek tartja. Itt felvillan egy pillanatra valamilyen elfojtott indulat közte és a férje között, aki mintha titokban féltékeny lenne Timre, bár a felszínen biztos benne, hogy a felesége őt szereti, inkább csak az bosszantja, hogy Tim túlságosan is vonzódik az ő feleségéhez. Igaz, Tim semmi jelét nem adta ennek a vonzalomnak a jelenetben, ő Zara meghódításával volt elfoglalva.

Később robban az egyik bomba, Jake-ről kiderült, hogy megcsalja évek óta Rachelt, még csak nem is nagyon tagadja, viszont legnagyobb megdöbbenésére Rachel az évekig tartó szemet hunyás helyett az elhagyást választja, elköltözik és viszi a gyerekeket is magával. A kettőjük közötti csatározást a barátaiknak – a házastársuk távollétében – elmesélt történeteikből ismerjük meg. Elég tipikusnak mondhatóan alakult az életük, Jake elkezdett unatkozni a felesége mellett, nem tartotta elég izgalmasnak, elhidegültek, majd jött a megcsalás, amiről Rachel mindvégig elég sokat tudott, csak homokba dugta a fejét, úgy tett, mintha minden rendben lett volna. Ez folyamatosan mérgezte a kapcsolatukat, magát a megcsalást nem beszélték meg soha, egyikük sem kezdeményezte a kibeszélését az ügynek, ehelyett az életük minden más területén vitába szálltak egymással, egymásba martak, amikor csak tudtak. Jake akkor törik csak össze, mikor rádöbben, hogy a felesége nem csak kiduzzogni akarja magát pár napig, hanem komolyan gondolkodik a váláson és azon, hogy nélküle neveli a közös gyereküket. Ez elgondolkodtatja, azelőtt ugyanis inkább csak az zavarta, hogy lebukott, nem pedig azt bánta meg, hogy a felesége háta mögött szeretőt tartott. Végül a kapcsolatukat megmentik, mert belátják, hogy nem éri meg felrúgniuk a korábbi életüket. Rachel bosszúból megcsalja Jake-t egy kollégával, de aztán végül nem válnak el, igaz, későbbi beszélgetésük során érződik, hogy nem zárta le egyikük sem a történetet magában és az egymás közötti kommunikáció továbbra sem hatékony.

Zara és Tim a kezdeti egyoldalú szimpátia után elkezdenek randevúzni, és egészen jól alakul a kapcsolatuk, összeköltözést és gyerekvállalást terveznek. Igaz, hogy ez a kapcsolat hazugságra épül, mindkét fél olyan kompromisszumot köt, ami véleményem szerint kizárja, hogy hosszú távon kiegyensúlyozottan, boldogan élhessenek együtt. Tim a lelke mélyén Kittyre vágyik, őt tartja a lelki társának, míg Zara azért akart megállapodni Tim mellett, mert attól fél, kifut az időből, és mindenképpen akar gyereket szülni. Nem hiszem, hogy egy olyan kapcsolatnak nagy jövője van, ahol egyik fél sem azért van a másikkal, mert vele akar lenni, vonzónak tartja a személyiségét, kedveli a humorát, egyezik a világnézetük, és a kémiai is működik, hanem hideg számításból, mivel nincs jobb éppen. Ebbe az idillbe rondít bele Kitty.

Edward és Kitty magazinba illő kapcsolatán a repedések az első jelentben indultak, a karácsonyi közös partin pedig kialakul a törés is. Kiderül, hogy nagyon is más elképzelésük van a kapcsolatukról, úgy általában az emberi kapcsolatokról. A karácsonyi partira mind a 6-an szépen kiöltöznek, próbálnak jókedvűek lenni, de Jake és Rachel úgy ahogy összeragasztott házassága nem felhőtlen, Kitty és Tim között egy korábbi találkozásuk különös hangulatának lenyomata feszül, Edward pedig szokás szerint uralni akarja az egész estét. Egyik pillanatban betoppan azonban az elfeledettnek hitt sértettje Tim és Edward korábbi ügyének, aki kíméletlenül szembesíti a társaságot a képmutatással, ami a társadalom felől irányul a hozzá hasonló áldozatokra. Fény derül arra is, hogy miért hozott olyan döntéseket azon a végzetes estén, amit a bíróság az ő terhére és a vádlott javéra ítélt. Miután távozik, Kitty és Edward kapcsolata mélységesen mély válságba kerül. Kiderül, hogy évekkel korábban Edward megcsalta Kittyt, aki ezt a lelke mélyen soha nem tudta megbocsátani és feldolgozni, hogy elege van abból, hogy a férje mindenkit meg akar alázni, csak egy hatalmas játszmaként tekint az életre, amit ő akar megnyerni, a cinikus közönytől is rosszul van és sajnálja azt a nőt, akinek tönkrement az élete, többek között a férjének köszönhetően. Az is elhangzik, hogy lehet, hogy majd valamilyen bosszút fog még állni a férjén a megcsalás miatt, de egyelőre még nem csalta meg, bár Edward folyamatosan féltékeny és az ellenkezőjét gondolja.

A következő jelent, mikor egyik este munka után egy vita hevében kiderül, hogy Kitty viszonyt kezdett Timmel és nem csak egyszeri bosszú szexről van szó, hanem bele is szeretett a férfiba, és lehet, hogy a házasságának akar inkább véget vetni és egy új kapcsolatnak lehetőséget adni Timmel. Edward lába alól kicsúszik a talaj, kiderül, hogy a lelkiismerete azért gyötri, mert öngyilkos lett az általa védett férfi erőszaktevése és a szerencsétlen kimenetelű tárgyalás miatt a sértett, és a látszólag hatalmas önbizalma mégsem olyan nagy és nem akarja elveszíteni a feleségét, nem akar abban a bizonytalanságban sem élni, hogy a múltbeli félrelépése miatti esetleges büntetést várja. A vita aztán átalakul, a férfi szexet kezdeményezne, Kitty kéri, hogy hagyja abba, igaz, nem túl meggyőzően és nem is megy ki a konyhából.

Ugrás az időben, Kitty Timhez költözött, Zara emiatt neheztel a barátnőjére, aki szerinte tartozik neki azért, mert elorozta előle a potenciális apa jelöltet csupán azért, hogy egy korábbi sérelmét megtorolja a férjén, aki egyébként nagyon vonzó férfi szerinte. Tim kiáll a kapcsolatuk mellett, ő korábban is Kittyvel képzelte el az életét, szeretné a lehető leghamarabb elfeledtetni Kittyvel Edwardot és sürgetné a kapcsolat lezárását is. A válás azonban nagyon eldurvul, Edward sértettsége kerekedik felül, el akarja venni a gyereküket Kittytől, mert tudja, hogy azzal fájdalmat okozna a nőnek és talán maradásra bírná. Ehhez elkezdi úgy manipulálni az eseményeket, hogy Kittyt egy labilis, gyermekére veszélyt jelentő embernek lehessen beállítani.

Amivel azonban nem számol, hogy Kittyre is ragadt sok minden a jogász ismerősök társalgásából, így tudja, hogy jogi értelemben szexuális erőszaknak számít a köztük lezajlott jelenet, ezért feljelentést akar tenni. Jake és Rachel próbálják őket külön-külön jobb belátásra bírni, ők már voltak hasonló szituációban, tudják, hogy nem éri meg ez a hadakozás és a másik eltiprása nem hozna megkönnyebbülést, csak mindkettejük és a gyerekük élete menne tönkre végérvényesen. A felek azonban hajthatatlanok, Kitty feljelentést tesz, Edward elintézi, hogy övé legyen a kizárólagos felügyelet, Kitty ne láthassa a gyereket.

És aztán jön a finálé, ami bennem vegyes érzéseket keltett, ugyanis végül sikerül jobb belátásra bírni Kittyt és Edwardot is, mindkettejük lelkiismerete megszólal, rájönnek, hogy a büntető ügyekben alkalmazott ügyvédi fogások a saját életükben alkalmazva mekkora károkat okoznak, és végül Kitty visszavonja a feljelentést és Edward sem zárkózik el a megegyezés elől. Tim és Kitty végül szakítanak, Tim visszamegy Zarához. Jake és Rachel együtt marad.

A záró jelent hasonlít a kezdő jelenetre, a bútorozatlan nappali látszódik, ahová Edwardék költöztek a darab elején. Most búcsúzni jöttek ide, ahol Edward kimondja azt az egy szót, amit Kitty korábban nem hallott tőle: Bocsánat. Összeölelkeznek. Függöny le.

Nekem ez a befejezés azért nem egyértelműen tetszik, mert az addigi viselkedéséből a szereplőknek nem következik ez a zárójelenet. Miért jutott arra Edward, hogy bocsánatot kérjen végül? Miért kér tulajdonképpen bocsánatot: a korábbi megcsalásért, a cinizmusáért, vagy azért, mert elszakította a gyerekétől a feleségét? És mit jelent az ölelés, Kittynek ennyi elég és újra egymásra tudnak találni? Én nem érezném hitelesnek ezt a végszót, mert annyi kibeszéletlen kérdés van és annyi súlyos seb, amit egymáson ejtettek, hogy nem érzem, hogy ez ennyivel semmissé tehető lenne.

Nemek és igenek. Sok mindenre mondunk igent, amikor szívünk mélyén nemet mondanánk, vagy nemet, mikor igent kéne. Az életben sokszor hozunk kompromisszumokat, és nem mindig látjuk előre, milyen következménye lesz a döntésünknek. Csak azt nem kéne elfelejteni, hogy emberként viselkedjünk és gondoljunk mindig arra a többi emberre is, akire kihatással lesz a döntésünk.