4+1 dolog, ami hiányzik az IR előtti időkből

 

Most lesz a napokban az 1. évfordulója az inzulinrezisztencia diagnózisomnak. Azt tudom elmondani az elmúlt 1 év tapasztalatai alapján, hogy az alapok elsajátítása nem olyan nehéz, mint amilyennek a kívülállók többsége – vagy amilyennek én – első hallásra, olvasásra gondolja, az összes apró részletnek való megfelelésben vannak nehézségek, de nem megoldhatatlan az sem. Alapvetően hozzászoktam ehhez az új életmódhoz, ami nem csak az élelmiszerek lecserélését jelentette, de be kell vallanom, van néhány dolog, ami nagyon tud hiányozni az IR előtti időkből.

 

  1. Spontaneitás

 

A lista első helyezettje nem egy étel, hanem az, hogy a korábban megszokott, hektikusabb napjaimnak és az előre el nem tervezett hétvégéknek, utazásoknak, kirándulásoknak lőttek.

A korábbi életritmusomtól és a programjaimból adódó napirendemtől jelentősen eltérő új szokásokat kellett bevezetnem azáltal, hogy egy nap 5x kell ennem, és az sem mindegy, hogy ez az 5 étkezés mikor és hogyan oszlik el.

A reggeli korábban is fontos étkezés volt számomra, de hétvégén, ha nem volt dolgom, akkor volt, hogy 10-kor ettem csak, az IR diéta szerint meg jó lenne legkésőbb 8-ig letudni az első étkezést. Igyekszem is ehhez tartani magam, de néha azért megengedek magamnak egy 9-ig tartó alvást.

Korábban, ha mentünk kirándulni, vagy elutaztunk és városnéző csavargásra indultunk, akkor a bevett gyakorlatunk az volt, hogy mindenki jól bereggelizik, és legközelebb majd valamikor estefelé ülünk be enni, egyébként meg legfeljebb fagyiztunk, ha nyár volt. Egy ilyen nap az IR óta elképzelhetetlen, hiszen nem telhet el 4 óránál több két étkezésem között. Amúgy, azt figyeltem meg, hogy a szervezetem már nem is bírná ezt a korábbi félnapos böjtöt, már hamar átállt a napi 5, de kisebb mennyiségű étkezésre.

A legnehezebb része az egésznek, hogy a legtöbb külföldi helyen is lutri, hogy lesz-e számomra is ehető kenyér, keksz, főtt étel, magyarországi kisebb településeken ez még nehezebb, így minden útra egy kisebb konyhával felszerelkezve kell elindulnom, viszem mindenhová a saját teljes kiőrlésű kenyeremet, a kisétkezésekhez kekszet, gyümölcsöt és nézem az órát, hogy mikor kell miattam félreállni, megállni egy harapásnyi szünetre.

Szintén nehéz velem leegyeztetni egy beülős baráti beszélgetést, mivel a legtöbb helyen csak vizet tudok inni (abból is a mentes ajánlott, a buborékos nem), mert még a limonádé is cukorszirupos előre kevert alapból készül. Sütemény nagyon kevés helyen van olyan tésztából, olyan édesítővel, ami a diétában megengedett, és az sem mindegy, hogy éppen ehetek-e, mert ha nem telt el 2 óra az előző étkezés óta, akkor tilos az evés.

Jó lenne, ha nem kéne egy külön kisbőrönd az egyelőre még különlegesnek számító ételeimnek, ha minden boltban lehetne kapni reform termékeket és mentes termékeket, nem lennék ilyen kínban.

Mondjuk így sem panaszkodom, nekem legalább nincs egyéb ételérzékenységem, azzal még nehezebb lenne.

 

  1. Tej

Ha egy ételt/italt kéne megneveznem, ami a legeslegjobban hiányzik, akkor az a tej lenne. A régi rutinom szerint minden nap megittam reggelire fél liter tejet vagy kakaót, imádtam, most is imádnám, néha szinte sóvárogva gondolok a régi szép időkre. A dietetikusom szerint viszont minél kevesebb tejet (sőt, tejterméket) kell fogyasztanom, naponta legfeljebb 2 dl a megengedett mennyiség, és reggelire tilos, mert gyorsan felszívódó szénhidrát.

Egyéni megfigyelésem, hogy nálam a teljes megvonás jobban működik, mint a kisebb mértékben megengedés. Ha hetekig egyáltalán nem iszom tejet, jobban bírom, mintha engedek a csábításnak és veszek tejet, amiből csak egy kisebb bögrényit ihatok. Ha megiszom a szabott mennyiéget, szinte azonnal mennék újra megtölteni a bögrét és meginni az egész liternyi tejet.

 

  1. Gyümölcsök

 

Régen mindig vártam a nyarat és a nyári gyümölcsszezont a cseresznyével, a dinnyékkel, barackkal, és végül a szőlővel. A nagy kánikulában egész nap csak gyümölcsöt ettem jószerével (meg persze ittam a jó hideg tejet, ahogyan azt a 2. pontban már írtam), a fene akart forró, nehéz ételeket enni, mikor 35 fok volt.

Akinek van IR-es a környezetében, vagy maga is IR-es, az tudja, hogy a gyümölcsök egy része teljes mértékben tiltott (banán, szőlő, dinnye) vagy nagyon erősen korlátozott mennyiségben és meghatározott időben fogyasztható csak. Belesajdul a szívem, mikor látom, hogy a tesóm meg az unokaöcséim eszik a hatalmas cikk dinnyéket (innen üzenem, hogy azért nem haragszom és ugyanúgy szeretem őket), én meg vagy semmit nem ehetek az adott időpontban, vagy ha mázlim van, akkor akár egy marék nem túl érett szedret én magam is elmajszolhatok. Nagyjából a tizedét annak, amit szívem szerint megennék. Barackból régen simán megettem 3 darabot vagy 4 darabot egyszerre, most nagyobb barack esetén ez 1,5, közepesnél 2 szemre zsugorodott.

Az eper és az áfonya szerencsére nem tiltott, igaz, azokból is sokkal többet tudnék enni.

Sajnálom, hogy ennyire korlátozott a gyümölcsök evése, mert amúgy szerintem remek vitamin források, és én nem szeretek tabletta formában vitamint szedni, ha egy mód van rá…

  1. Krumpli

Bár a zöldségek nagy részét szeretem és a főzelékkel sem lehet kikergetni a világból (kivéve a kapros tökfőzelék), azért a kedvenc köretem a krumpli volt, amióta vissza tudok emlékezni, meg a sültkrumpli az elég biztos pont a különböző menzák étlapján is, viszonylag nehéz elrontani, kicsi az esély arra, hogy szalmonellát kap az ember, meg kb. minden helyen ugyanazt az ízt kapja. Na, ez a biztonsági játékos hozzáállás már nem létezhet többé.

Az IR diagnózis utáni dietetikusi konzultáción így elég nagy arculcsapás volt, mikor megtudtam, hogy heti 1x lehet csak enni krumplit és akkor is egy ökölnyi nagyságút csak. Krumplipüré tilos, és a leveseket sem ajánlott krumplival felturbózni. Viszlát tócsni.

Mekiben korábban sem sűrűn ettem, de amint kiderült, hogy tilos onnan minden, hirtelen elkezdett hiányozni az a bizonyos gyorséttermi sültkrumpli is. Ez az érzés szerencsére hamar elmúlt, az első fél évben szinte egyszer nem ettem krumplit, hogy kicsit leszoktassam magam róla, azóta hetente, kéthetente egyszer eszem, de tervezem, hogy megint visszább fogom venni a mennyiséget, mert jobban hiányzik így, hogy hetente eszem, mint amikor 3 havonta ettem egyszer.

+1 Jégkrém

 

Bevallom, alapvetően édesszájú ember vagyok, és igyekeztem megkeresni mindennek az egészséges, IR-barát verzióját, hogy ne kelljen teljesen lemondanom a desszertekről sem. Szerencsére a sütemények nagy többsége könnyen átalakítható, nagyon sok reform liszt van már a boltokban, egy részük nem is sokkal drágább, mint a sima búzaliszt, és lekvárból, csokiból is könnyű cukormenteset találni. (Lekvárból nem xilites változatot már nehéz, de főzni lehet otthon mentes változatot.) Fagyizókból is egész sok olyan van Budapesten és a környékén, ahol gondolnak azokra is, akiknek tilos a cukor, és egyre több helyen szakadnak el a csoki-vanília kombinációtól is. Igaz, ezek a fagyizók sok esetben nem túl olcsó helyek, és a fagyik egy része, mint például a pisztácia, hiába alacsony szénhidrát tartalmúak, de sok bennük a kalória, de azért vannak, és nyáron egy-egy fagyi uzsonnaként belefér, pláne edzés előtt.

Viszont én nem találtam eddig pálcikás jégrémből mentes változatot sehol, pedig jó lenne néha a roppanós csokiréteg és alatta valami joghurtos, gyümölcsös krém. Nem tudom, mi ennek az oka, vegán jégkrémet már láttam, de az cukros.

 

Összességében azért nem olyan hatalmas szenvedés az itt felsorolt ételekről való lemondás, még akkor is, ha nekem a nyár alapvetően nehezebb és több kísértéssel van tele, mint a többi évszak, de megoldható ilyenkor is a diéta, ha akarja az ember, és inkább mondok le néhány finomságról, ha cserébe nem kell szúrni magam inzulinnal, mert a szervezetem nem bírja tovább a tempót.