Hálókocsi sehol

 Azt hiszem, témáját tekintve ez a történet leginkább az abszurd fülbe illik bele, ha nem én lettem volna az egyik szereplője, lehet, hogy nem is hittem volna el, hogy ez 2019-ben így megtörténhet. De én voltam. Aki nem hiszi, utazzon éjszaka MÁV által küldött kocsival. (Inkább ne.)

Augusztus 16-án mentünk volna este egy éjszakai járattal Münchenbe, az volt a vonzó ebben a járatban, hogy este munka után is kényelmesen elérhető, mert 8 után indul, csak hálókocsikkal, és reggel valamivel fél 7 előtt már oda is érünk Münchenbe, így az egész nap csak a miénk városnézésre. Jó előre megvettük a jegyeket, elektronikusan kellett regisztrálni, kaptunk e-mailben egy azonosító kódot, azzal lehetett menni kinyomtatni vagy pénztárban felvenni a jegyet.

Júliusban volt egy nyúlfarknyi hír arról, hogy a MÁV hálókocsi helyett egy sima, ülőhelyes kocsit állított be a müncheni járatára, mondván, nem volt olyan műszaki állapotban a hálókocsi, hogy be merték volna állítani. Nevetve mondtuk is az utastársammal, hogy csak nem lesz akkora pechünk, hogy mi is így járjunk. Augusztus 16-án már nem nevetve mondtuk ugyanezt a mondatot.

Készültünk az útra, mivel az volt a terv, hogy az út legnagyobb részét egy 2 személyes, zárható fülkében alvás közben tesszük meg, így nem sok ételt és innivalót vittünk magunkkal, 2 liter víz és egy csomag ropi volt a vésztartalék. Tudni kell, hogy egy nagyobb társasággal mentünk túrázni, a többiek péntek reggel kocsival indultak, a cuccaink ott voltak, és le volt szervezve a szállásukon nekünk is egy reggeli, így nem gondoltuk, hogy kéne kávét/energiaitalt vinnünk, vagy extra takarót mondjuk az útra.

Mi körülbelül 20 perccel az indulás előtt érkeztünk meg, kerestük a kocsinkat, mivel csak nem akart előbukkanni a 263-as kocsi, megkérdeztünk egy kalauzt, hogy mégis melyik kocsira kéne nekünk felszállni ezzel a jeggyel. Azt a választ kaptunk, hogy 263-as hálókocsi bizony nem lesz, mert rossz a légkondi, ezért nem kockáztatták meg, hogy beállítsák a forgalomba, helyette egy sima vonatkocsi lesz, ami 1. osztályú, fülkés, igaz nem 2 személyes, hanem 6 személyes fülkékkel. További felvilágosításként jelezték, hogy ha kérjük, rá fogják írni a jegyre, hogy hálókocsi nélkül indult el a vonat és így majd a különbözetet visszakövetelhetjük, de majd figyeljünk rá, hogy az osztrák és német kalauzok is írják alá a jegyet ezzel a megjegyzéssel.

Végezetül egy nem hivatalos jótanács is érkezett: inkább ne aludjunk éjszaka, mert így elég kontrollálhatatlan lesz, hogy a 3 órás salzburgi kiálló alatt ki fog tudni felszállni a vonatra…

Egy pillanatra felmerült bennünk, hogy hagyjuk az egészet, így nem indulunk el, de már le voltak foglalva a szállások, a többiek is vártak minket, így végül belevágtunk. Kérdeztük, hogy büfékocsi merre van, mert mondjuk akkor nem ártana feltankolni kávéval és egyéb frissítőkkel, ha a 9,5 órás utat ébren (zombiként) kell majd töltenünk. Nagy meglepetésre – irónia ON – nem volt semmilyen büfékocsi, azt javasolták, kérdezzük meg a zürichi hálókocsi kalauzát, náluk nem maradt-e valami szendvics és üdítő, amit eladnának nekünk. Zárójelben jegyezném meg, hogy 3 különböző ország vasút társaságának kocsijaiból állt a szerelvény, egyedül a MÁV volt az, ami nem hálókocsit küldött.

Ezek után felszálltunk az 1. osztályú kocsira, ami szerintem máshol kis jóindulattal 3. osztálynak felelne meg: ütöttkopott székek, alig zárható ajtó, függöny sehol, a világítás random elment, és a legjobb, a klíma ezen a kocsin sem volt jó. Érzésre kb. 18 fokra volt hűtve minden fülke, a hőmérséklet szabályozó gomb elforgatásával nem tudom, mi változott, egy biztos, a hőmérsékletre semmilyen hatással nem volt. Hallottuk, hogy mások is szóvá tették a túlzott hűtést, a kalauz annyit mondott, hogy megpróbál a központi klímán állítani valamit. Később sem lett melegebb, ami mondjuk ágynemű nélkül annyira nem volt kellemes a 9,5 órás úton. Én ezek után úgy gondolom, ha tényleg csak a klíma hibásodott meg a hálókocsiban, akkor nyugodtan be lehetett volna állítani, azon legalább lett volna takarónk, vagy ha meleg is lett volna, legalább zárható, fekvőhellyel rendelkező fülkénk lett volna.

A kalauzt nem sokkal a határ előtt tudtuk elcsípni, hogy ugyan, írja már rá akkor legyen szíves a jegyre, hogy hálókocsi az nincs, igaz, azért fizettünk. Amúgy nem értem, miért nekem kéne bizonyítanom ezekkel az aláírásokkal, hogy hálókocsi nélkül indult a vonat, szerintem erről hivatalos feljegyzés kéne, hogy legyen, illetve azt sem értem, miért kell az osztrák és német kalauzok igazolása is, nem tartom túl valószínűnek, hogy az alpesi tájon átváltozna hálókocsivá bármelyik csotrogány helyettesítő MÁV kocsi is…

Miután hazaértünk, 21-én írtam a MÁV Ügyfélszolgálat elektronikus kommunikációs felületén, scanneltem a jegyet is, képet is mellékeltem a fülkénkről, jeleztem, hogy a tájékoztatás hiányossága és az utazási körülmények miatt esetleg nem vennénk rossz néven, ha visszautalnák a jegyek árát eddig válasz nem érkezett. Telefonos megkeresésemre azt a tájékoztatást kaptam, hogy elindíthattam ugyan elektronikusan az ügyet, de mindenképpen be kell mennem egy ügyfélszolgálati irodába, bemutatni a jegyet személyesen is.

(Németország és Ausztria nagyon szép volt, és az S-Bahn fülkéje is egy kicsit jobban festett, mint a mi 1. osztályú kocsink…)

 

 mav_kocsi.jpg

Címkék: utazás abszurd